Van, aki tisztán szereti

Hogy miért is készüljünk tisztán a házasságra? Többek között azért, mert így nem mulasztjuk el a másik teljes megismerését. Sajnos a szerelemhormonnal együtt a kezdeti lángolás is elmúlik, s míg a megkötött házasságok fele válással, az együttélések 75 százaléka pedig különköltözéssel végződik, addig a azok a kapcsolatok, amelyben a felek kivárták az esküvőt, ez az arány csak 1-5 százalék. Tomka Ferenc atya és a Biztos út.

Napjainkban, amikor egyre több a válás, mikor a társadalmi problémák nagy része a családok széthullására, egyben a házaspárok kapcsolatának megromlására vezethető vissza, mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogyan lehetséges biztosan dönteni, s egy igazán jó és valódi társ mellett elkötelezni magunkat. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert a gyerekek között tapasztalt lelki problémák, többek között az öngyilkosságok számának növekedése is részben  visszavezethető a válások okozta bizonytalanságra. Ebben a zűrzavaros időszakban vállalkozott rá Tomka Ferenc atya, aki békásmegyeri plébániáján évek óta terelgeti közösségének fiataljait a szentségi házasság felé, hogy könyv formájában is megossza tapasztalatait az olvasókkal, elmagyarázva, miért is jelent Biztos utat a tisztaságban való felkészülés.

Az atya gondolatait a Biztos út két társszerzője, Bodó Anna és Gloviczki Eszter ismertette a hallgatósággal a Szent István Társulat Család Éve keretében tartott előadássorozatának soron következő estjén. Az elmélet gerincét az adja, hogy ha a két test elkezd közeledni egymás felé, a közeledés által megnövekedik az érzelmi, szexuális feszültség, és lecsökken a személyes kapcsolatépítés iránti vágy. Ha viszont a testi kapcsolatban megtartóztatóak vagyunk, akkor a személyes kapcsolatépítésre tudjuk fordítani energiáinkat, amely megalapozza az érett kapcsolatot és megfelelő esetben a házasságot.

Ennek a gondolatmenetnek a nyomán elindulva hallhattunk arról, hogyan befolyásolja negatívan a ma elterjedt szexuális szabadosság a párkapcsolatok stabilitását. Míg évekkel ezelőtt a 19 éves fiatalok 50 százaléka élt már nemi életet, ma ez az arány már 90 százalék, s a 16 évesek fele már túlvan az első együttléten.) Ezzel egyenes arányban jelentkezik a házasságok, párkapcsolatok instabilitása is: míg 1960 táján még csak a megkötött házasságok 18 százaléka bomlott fel, addig ma a házasságok fele válással, az együttélések 75 százaléka pedig különköltözéssel végződik. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy a azok a kapcsolatok, amelyben a felek a szexuális együttléttel kivárták az esküvőt, ez az arány csak 1-5 százalék.

Az előadók szerint mindez visszavezethető a szerelem hormonjának (feniletilamin, más néven PEA) természetes működésére, amely valóságos drogként hat a szervezetünkre, elhomályosítva józan ítélőképességünket. Ehhez járul hozzá a szexuális együttlétkor felszabaduló endorfin, ami szintén kábítószerként hat (az amfetaminok csoportjába tartozik), s a két „szer” együttes hatása, mely a szerelem kezdetén rózsaszín szemüvegen keresztül láttatja a párunkat. Szintén együttlétek során szabadul fel a kötődésért is felelős oxitocin, amely minden egyes együttléttel elmélyíti a kapcsolatot. Így fordulhat elő, hogy a szerelem bimbózásakor nem vesszük észre a másik – számunkra talán elfogadhatatlan – negatív tulajdonságait, sőt, néha még nem létezőkkel is felruházzuk a kedvest, viszont egyre jobban elkezdünk kötődni hozzá. A PEA azonban hosszú távon káros a szervezetre, ezért termelése 1,5-2 év után megszűnik, s ekkor lehull a rózsaszín szemüveg is.

Feri atya hittankönyvként és szexuális felvilágosítóként is remekül alkalmazható könyve ezért azt javasolja, hogy a kezdeti, lángoló időszakot fordítsuk egymás megismerésére, mert a PEA túltengése szervezetünkben arra is remek lehetőséget teremt, hogy a ránk jellemző tartózkodást levetve megnyíljunk a másik felé. Ezidő alatt pedig eldönthetjük, valóban valódi társra találtunk a másikban, s hozzá tudjuk-e kötni az életünket. A házasság során pedig nem kell aggódni, hiszen ha elmúlik a szerelemhormon hatása, mi mégis tudjuk majd, kihez mentünk hozzá. Kapcsolatunk elmélyülését pedig tovább segíti majd az egész élet folyamán termelődő oxitocin, amely még 75 évesen sem hagy majd cserben minket.