Van „e” szál cigid?

Még tartja magát Magyarországon az e-cigarettával kapcsolatosan az az álláspont, hogy nincs álláspont. Egyrészről a fogyasztóknak (szó szerint) be van tömve a szája, hiszen érzetre és hatásra is a valódi cigarettához hasonló élményhez jutnak, a másik oldalon azonban mégis dühös haddelhad alakult ki a kontinensek különféle egészségügyi szervezeteinek védnöksége alatt.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 03. szabo.daniel

Még tartja magát Magyarországon az e-cigarettával kapcsolatosan az az álláspont, hogy nincs álláspont. Egyrészről a fogyasztóknak (szó szerint) be van tömve a szája, hiszen érzetre és hatásra is a valódi cigarettához hasonló élményhez jutnak, a másik oldalon azonban mégis dühös haddelhad alakult ki a kontinensek különféle egészségügyi szervezeteinek védnöksége alatt.


Miért is? Hiszen van nikotinos rágó, tapaszok, tabletták, vajon miért zavarja a világot ez az újszerű (bár már 2005 óta létező!) megoldás? Az ok valószínűleg abban rejlik, hogy az e-cigarettát övező kampányok a terjesztő országok szinte mindegyikében a termék egészséges mivoltát hangsúlyozzák, ez pedig azért igen sarkos megközelítés.

Mint az közismert, a cigaretta nem első sorban a nikotinos tartalom miatt ártalmas, ezt (a kólához, az ópiumhoz, stb. hasonlóan) gyógyászati célokra is használják. A kialakuló függőség és a bevitel módja azonban, hogy különféle, egyenként is káros anyagokkal teli füstöt belélegezve juttatjuk a szervezetbe, erősen megfejeli a negatív élettani hatásokat. A füst hatására először a légutak falain elhelyezkedő, a levegő tüdőbe jutás előtti szűrését, tisztítását végző „szőröcskék” bénulnak le: egyszerűen nem tisztítanak. Bulidohányosoknál még van esély a két buli közötti rehabilitációra, de erős, mindennapi dohányosoknál ezek a kis segítők elhalnak, és nem szűrik a bejövő levegőt, melynek hatására – értelemszerűen – koszos levegő áramlik a tüdőbe. A kosz főként szén‐monoxidot, nitrogén‐dioxidot, hidrogén‐cianidot, savakat, arzént, ólmot, illetve higanyt tartalmaz, nem is beszélve a vékony papírburok elfüstölésekor tüdőnkbe szökő kátránytartalomról.

Az e-cigi a fenti koszokból állítólag (legalábbis az eredeti szabvány és a gyártók szerint) semennyit nem tartalmaz. Azzal azonban, hogy nem elidegeníteni próbálják a fogyasztókat a dohányzástól ill. a járulékos fizikai élményektől, hanem közel hasonló állapotot próbálnak meg rekonstruálni, a gyártók tulajdonképpen vonzóvá teszik a nikotinbevitel ezen módját. Amellett, hogy nem bizonyított, hogy az e-cigi módszerével bárki is kevesebbet dohányozna, a jelenséghez hozzátevődött egy olyan aspektus is, hogy azok, akik eddig féltek kipróbálni a cigit (pl. tizenéves fiatalok), most nagy bátorsággal szippantanak bele a barátok, társak e-cigarettáiba.

Egészségesnek egyáltalán nem mondhatjuk tehát. Tagadhatatlan persze, hogy a környezetre gyakorolt hatás nem olyan káros, hiszen a passzív dohányzás mint olyan, e módszernél ki van zárva, viszont továbbra is a szokott mennyiségű nikotint viszi be a „függő”, és mivel megoldott a legális elszívás, hiszen nem füstöl, ezért a nemdohányzó helyeken is gond nélkül juthat nikotinhoz. Azzal kapcsolatban pedig ne legyenek illúzióink, hogy ha lemerül az akkumulátor, és épp nincs hálózati csatlakozási lehetőség a töltésre, akkor kimegy-e vajon rendes cigarettáért a boltba az e-cigista.

Olvassatok tovább a témában az ÁNTSZ honlapján!