10 mondat, amivel ne üsd a gyereket
A babaszoba oldalon W. Ungváry Renáta összeszedett tíz mondatot, ami soha nem szabadna, hogy elhagyja a szánkat. Szavakkal is lehet ütni, és biztosan sokan vagyunk úgy, hogy ezek egyike-másika ismerős lehet a saját gyerekkorunkból is, olyan, amit megfogadtunk, hogy a mi szánkat soha nem hagyja majd el, ha egyszer nekünk lesz gyerekünk.
A babaszoba oldalon W. Ungváry Renáta összeszedett tíz mondatot, ami soha nem szabadna, hogy elhagyja a szánkat. Szavakkal is lehet ütni, és biztosan sokan vagyunk úgy, hogy ezek egyike-másika ismerős lehet a saját gyerekkorunkból is, olyan, amit megfogadtunk, hogy a mi szánkat soha nem hagyja majd el, ha egyszer nekünk lesz gyerekünk.
És igen, lehet közte olyan, ami mégis elhangzik időnként. De mennyi a tízből?
1. Dádá lesz!
Akár a fenti finomkodó formában, akár a “ha nem hagyod abba, akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a másikat” módon – a fizikai erőszakkal fenyegetőzni nem hatékony, ám annál károsabb gyakorlat. Nem akarok álszent lenni, soha nem verem a gyerekeimet, de tajtékzó dühömben mondtam már olyat, hogy “ha ezt most nem hagyod abba, esküszöm, hogy kapsz egy pofont!”. Most el is szégyelltem magam, és oda fogok figyelni, hogy többet ilyet ne mondjak. Higgadt pillanatában egy szülő sem szeretne félelet kelteni a gyerekben, ha dühében mégis kiszalad a száján ilyesmi, az a tehetetlenség, ötlettelenség jele.
Ahogy a szakértő írja: “Ezt már egyéveseknek is szokták mondani, ha valami olyasmi akad kíváncsi kis kezükbe, ami a felnőtt szerint nem neki való, veszélyes, piszkos, vagy ha olyasmit csinálnak, amit nem szabadna, amit már többször is megtiltottak nekik. A fizikai erőszak, fájdalomokozás kilátásba helyezésének célja, hogy ezzel jól ráijesszenek az áldozatra, hátha elég a verést emlegetni, és már annak is elegendő elrettentő ereje lesz.”
2. Rossz vagy!
Buta vagy! Hülye vagy! Csúnya vagy! És persze a társaik. A gyereknevelésről rendszeresen olvasó szülőben talán az egyik legmélyebben rögzülő tétel, hogy a kritika megfogalmazásakor soha ne a gyereket, mindig csak a cselekedetet minősítsük: vagyis nem buta vagy, hanem most butaságot csináltál. Nem csúnya vagy, hanem az előbb csúnyán viselkedtél. A gyerekünk főképpen tőlünk tanulja meg azt, hogy ő milyen, és nem szeretnénk, ha azt tanulná meg magáról, hogy rossz, csúnya, buta, hülye.
Ezt írja erről a szakértő: “(…) olyan zsenge életkorban kezdik ezt mondogatni a kicsiknek, általában egy- és kétéves kor között, amikor nem is érti, hiszen a rossz fogalma meglehetősen bonyolult, és végképp érthetetlen egy kisgyermek számára(…). Ha viszont gyakran hallja, bizonyos számára izgalmas, érdekes, és a felnőttek figyelmét kiharcoló magatartásformáit fogja a “rossz” fogalmához kapcsolni. Ez volt a cél?”
3. Anya nem fog szeretni, ha még egyszer ilyet csinálsz!
Egyike a leggonoszabb, legértelmetlenebb mondatoknak, amit szülő a gyerekének mondhat. Én is hallottam már az oviban, és összefacsarodott a szívem. A szülő két perc múlva már valószínűleg el is felejti, mit mondott, a gyerek viszont komolyan szoronghat ettől.
“Az érzelmi zsarolás egyfelől etikátlan eszköz, másfelől azoknak az üres fenyegetéseknek a halmazát gyarapítja, amelyek nélkülözik a valódi tartalmat. Hiszen a legtöbb szülő egy percig sem gondolja komolyan, hogy nem fogja szeretni többé a gyerekét, ha megint meghúzza a szomszéd kislány haját. A jó gyerek-szülő kapcsolatnak éppen a feltétel nélküli szeretet az alapja. Egy kicsi gyerek viszont komolyan veszi még, amit hall, és hatalmas szorongást okozhatsz neki ilyen kijelentésekkel.”
4. Ha szeretsz, nem csinálsz ilyet!
Az előző, csak pepitában. És szelídebb formában, de ide venném még a “csak még egyet a mama kedvéért, na még egyet a papa kedvéért, csak egyet a nagyi kedvéért is”-t. Nem szép dolog, amikor arra próbáljuk felhasználni a gyerek irántunk érzett szeretetét, hogy rákényszerítsük, megtegyen valamit, amit nem szeretne/ne tegyen valamit, amit szeretne.
“Egész kis életfilozófia rejtőzik mögötte, amely abból indul ki, hogy a gyerek mindenáron szeretné kimutatni szeretetét a szülő iránt (…). A baj csak az, hogy a szeretet érzelmi alapon működik, a különböző kárhoztatott viselkedésformák, tettek pedig rendszerint egészen más alapokon állnak: a gyerek azért teszi, mert izgalmas, érdekes, kielégítetlen igényét elégíti ki, elégtételt ad valamiért. Vagyis abból, hogy a gyerek olyasmit tesz, ami a szülőnek nem tetszik, korántsem következik, hogy a gyerek ne szeretné a szülőt.”
5. Ha nem hagyod abba, soha többet…!
Nem jövünk a játszótérre, játszatsz a legóval, ehetsz csokit, nézhetsz tévét. A ha, akkor soha típusú mondatokkal remekül ássuk alá a saját szavhihetőségünket, következetességünket. Elvileg szerintem minden szülő tudja, hogy olyan következményt szabad kilátásba helyezni, amit aztán be is fogunk tartani.
“Hányszor kiáltunk fel így felháborodásunkban, tehetetlen dühünkben! De hogy minek? Hiszen valószínűleg senki sem tudna példát mondani arra, hogy bárki be is váltotta volna ezt a fenyegetést, és tényleg soha többet ne vitte volna mondjuk játszótérre a csemetéjét. Az efféle üres fenyegetések valójában súlytalanná, következmények nélkülivé teszik a szülői nemtetszést. A gyerek pont annak az ellenkezőjét tanulja meg belőle, mint ami a célod volt.”
A cikket itt lehet továbbolvasni!