40 éve halt meg Elvis Presley

Elvis Presley kalandos élete

Elvis Presley a Mississippi állambeli Tupelóban született 1935. január 8-án. Ikertestvére halva született, így egyedüli gyerekként nőtt fel a nagyon szegény családi házban. 11 évesen kapta az első gitárját, és soha nem tanult sem énekelni, sem zenét az iskola keretein kívül.

1954-ben kezdett beindulni a karrierje, amikor a Sun Records tulajdonosa, Sam Philips felfigyelt rá. Első kislemeze óriási siker lett, az első napokban több ezer példányban fogyott. Hamarosan megismerkedett Tom Parker ezredessel, aki a menedzsere volt élete végéig, és ekkortól az RCA Records adta ki dalait. Mellesleg Tom Parker soha nem volt ezredes, csak megtetszett neki ez a cím, és felvette, sokak szerint Elvist egész életében csak kihasználta, nem pedig segítette. Első országosan forgalmazott kislemeze, a Heartbreak Hotel 1956-ban jelent meg. Ez meghozta Elvisnek a népszerűséget, egyike lett az új zenei stílus a rock and roll megteremtőinek.

Elvis Presley az 1956-os forradalom idején kiállt a magyarok mellett: 1957 januárjában egy televíziós műsorban a Béke a völgyben (Peace In The Valley) című dal éneklésekor műsorvezetőjével arra kérte a nézőket, adakozzanak a nehéz helyzetbe került magyarok javára, és küldjenek nekik csomagokat. Ezért 2011-ben Budapest díszpolgára lett, és egy teret is elneveztek róla.

Anyja 1958 augusztusában halt meg, ez Elvist nagyon megviselte, hiszen ők ketten szoros kapcsolatban voltak. Ugyanabban az évben Elvist behívták katonának a németországi Friedbergbe, ahol megismerkedett az ezredes mostohalányával, a nála tíz évvel fiatalabb Priscilla Ann Beaulieu-vel. Elvis ekkor már igazi sztár volt, de a katonaságnál külön kérte, hogy pont úgy bánjanak vele, mint a többiekkel. Ezzel kivívta bajtársai tiszteletét, de a katonaság nem tett jót neki: ott került közelebbi kapcsolatba először a drogokkal.

1960-ban leszerelt, és Priscillának teljes hat évig udvarolt, míg 1967-ben feleségül vette. Az esküvő után kilenc hónappal megszületett egyetlen lánya, Lisa Marie Presley. Ekkor kezdett el filmezni is, több, ma már védjegyévé vált dala is ekkor keletkezett, mint a Can’t Help Falling In Love, Are You Lonesome To-night?, vagy az It’s Now or Never. Még 1961-ben elkészítette a His Hand in Mine című első gospelalbumát, 1963-tól filmjei ellaposodtak, a slágerlistákon lejjebb csúszott, mert feltűnt a Beatles, ő pedig egyáltalán nem koncertezett.

1969-ben újra koncertezni kezdett, és egészen 1974-ig pályája legsikeresebb időszaka következett, ’71-ben Grammy életműdíjat kapott. 1973. január 14-én több mint egymilliárd ember látta Elvist élőben, a világ minden táján (ez a Föld akkori népességének több mint negyede). Így hivatalosan is első volt abban, hogy az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül. Kevesen tudják róla, de fekete öves, 2 danos, karatemester volt. Amikor a 60-es években újraalkotta színpadi technikáját, sokat merített a karatéból. A színpadon sokszor mutatott be látványos karatemozdulatokat. A 70-es évek közepétől felhagyott vele, mivel súlyfeleslege miatt már nem volt rá képes.

1973-ban Elvis és Priscilla elvált, ’77-re a Király már riasztó fizikai állapotba került: önmaga groteszk mása volt csupán: csúnyán meghízott, és állandóan gyógyszereket szedett. Augusztus 16-án eszméletlenül talált rá akkori barátnője a fürdőszobában, a kórházban már nem tudták újraéleszteni. Temetésén legalább 80 ezer ember vett rész, kislemezei és albumai újra a listák élére kerültek.

Sokan ma is úgy gondolják, hogy Elvis Presley nem halt meg, csak megrendezte halálát, hogy nyugodtan élhessen. Mások szerint az ufók rabolták el, mert halálakor akartak kapcsolatba lépni az emberiséggel, egy„közvetítő” segítségével, és erre csak a Király volt alkalmas. Azóta is sokan vélték látni a világ különböző pontjain. Halála évében még csak néhány imitátora volt, ma a számuk már több százezer, és ilyen formában Elvis valóban tovább él. 1977-ben Elvis arcképe volt a világon a második leggyakrabban reprodukált kép, Mickey egér után.

Emlékezzünk meg róla!

A hvg.hu így emlékezik meg róla, majd idéz nehány, nagyságát igazoló mondást:

„Amolyan népmesehős volt: a legkisebb fiú, az All American Boy, aki teherautósofőrből lett mindent vivő popsztár – akit ráadásul szinte népmesei módon fedezett fel Sam Phillips, a Sun Records, azzal, hogy Elvis édesanyjának akart felvételt készíteni az azóta legendássá vált memphisi stúdióban. És a halálához vezető út is legalábbis egy görög drámába, vagy egy shakespeare-i bukástörténetbe illő. Szinte minden, amit csinált nagyszabású és végzetes volt.

Át nem törhető falakat szakított át, össze nem kapcsolható társadalmi csoportokat kötött össze; fehér fiú volt fekete hanggal, a country-t keverte a rhythm and blues-zal, aztán később a soullal. Csípőmozgása – amit az első Ed Sullivan Show-fellépésekor, 1956. szeptember 9-én (60 millió néző láttára) a tévéből kicenzúráztak – az egész háború utáni Amerikát kibillentette, szexuális tabukat ingatott meg.

Ő volt az első igazi globális popsztár, fazon és frizura. Az első pophős igazi popmenedzserrel, Parker ezredessel, aki természetesen se Parker, se ezredes nem volt, s aki mindent bedobott, hogy még feljebb srófolja védence ázsióját. Ő hozta az iparba a popsztár-mütyürkéket, a bögréktől a jelvényekig, úgy is, mint merchandise, sőt, még arra is gondolt, hogy nem rossz, ha a sztárt elviszik katonának, mert utána jófiúként térhet haza, a haza és a kiéheztetett rajongók nagyobb dicsőségére.

Ahogy a Rolling Stone magazin legendás újságírója, David Fricke írta, onnantól, hogy Elvis megjelent a színen, a könnyűzene átváltott fekete-fehérből színesbe.”

Mondások Elvisről

• Elvis előtt nem volt semmi. – John Lennon
• Ő testesítette meg a rock and rollt, övé volt 100 százalékig; ő maga volt az. – David Lynch
• Amikor először hallottam a hangját, tudtam, hogy soha nem fogok dolgozni senkinek, és senki nem lesz a főnököm. Olyan volt először hallani őt, mintha kitörtél volna a börtönből. – Bob Dylan
• Volt egy csomó kemény pasi. És voltak, aki próbáltak úgy csinálni, mintha. De király, csak egy volt. – Bruce Springsteen
• Elvis a huszadik század legnagyobb kulturális ereje. Hatással volt az öltözködésre, a nyelvre, a zenére, mindenre. Egy teljes kulturális forradalmat indított el; innen indult a hatvanas évek. – Leonard Bernstein