A gyermekgondozási pénz csupán “szemfényvesztés”?

Az intézményes gyermekgondozás kiépítése Németországban egyszerűen nem halad előre – írja a Süddeutsche Zeitung. Az új tartományok ugyan teljesítik a kvótát, de Nyugaton 233.000 férőhely hiányzik. Az érintett anyák arról beszélnek, hogyan tudják kezelni a helyzetet és milyennek tartják a kormányzati intézkedéseket.

A német napilap által elsőként megszólaltatott Jeannine Pfende nagyon elégedett a bölcsődével, ahova gyermeke került. A gyermekgondozási segélyt rossz ötletnek tartja, szerinte a gyermekek fejlődésének és szocializációjuknak az intézményes megoldás (vagyis a bölcsődei elhelyezés) kedvez a legjobban, utóbbit különösen bevándorlói hátterű gyermekek számára ajánlaná, akiknek nyelvi nehézségei is vannak. Szerinte mindenki számára bölcsődét kell biztosítani, és a svéd modellt tartja követendőnek.

A második megszólaló, Kerstin Schiller a szülést követően részmunkaidőben dolgozik, lakóhelyük egyetlen bölcsődéje csak két eves kor felett fogad gyermekeket. Szerencséjükre a rokonok be tudnak segíteni a nevelésben, mindenesetre úgy vélik, hogy a gyermek számára a vele egykorúakkal eltöltött időt semmi nem pótolhatja, és a legjobb az lenne, ha mindenki számára biztosítva lenne a bölcsődei férőhely és a gyermekgondozási pénzek kifizetése helyett a kormányzat az intézményes gyermekgondozás hálózatába fektetne be.

Jeanine Holland úgy véli, hogy mégha ő maga gyermekével otthon is maradt, az államnak nem szabadna csak úgy a szülők kezébe nyomni a támogatást, hanem bölcsődei férőhelyek létrehozására kellene fordítani a rendelkezésre álló keretből, hiszen a nők kénytelenek feláldozni a karrierjüket a “kényszerszünetért.” Szerinte a gyermekgondozási pénz csupán “szemfényvesztés”, egyfajta “pánikreakció” a kormány részéről, mert nem halad az intézményes gyermekgondozás kiépítése.

Hasonló véleménynek adott hangot a többi megszólaltatott anyuka is.