A helyesírás csak a gyerekeknek fáj

A magyar helyesírási szabályok bonyolultak és elavultak, és ez így marad majd az évek óta készülő új szabályzatban is. Bár sok nyelvész évek óta vár arra, hogy a bonyolult és elavult szabályokat használhatóbbakra cseréljék, az akadémia nem mer reformálni. A hagyományok erősebbek, mint a józan ész, ráadásul pénz sincs azokra a kutatásokra, amelyekre szükség lenne az új szabályokhoz.

“Természetesen jól tudjuk, hogy ez nem csupán néhányunk, a helyesírással (is) hivatásszerűen foglalkozó nyelvészek ügye, hanem össznemzeti ügy, sok millió magyar ügye” – írta Nyomárkay István nyelvész professzor 2008-ban A Magyar Helyesírás Szabályai (MHSz) tizenkettedik kiadásának előkészítéséről szóló, kollégáinak címzett levelében. A tizenkettedik MHSz-t már hatodik éve gyúrja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvi Bizottsága, néhány napja kiszivárgott információk szerint a kötet ugyan tartalmaz majd kisebb módosításokat, azonban nem lesz számottevő változás az előző, 1984-ben kiadott szabályzathoz képest.

Akkor mégis miért készül éveken keresztül egy grandiózus szabálykönyv százötvenezer szavas szótárral? – merül fel a kérdés, amelyre Kálmán László, az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatója azt mondja, hogy ennek üzleti okai vannak. Bár a legújabb tervezetet nem látta, egy korábbi verzió alapján úgy gondolja, hogy maradnak az embereknek gondot okozó ellentmondásos és homályos szabályok. A nyelvész szerint a tizenkettedik kiadás előkészítésével az az egyik nagy gond, hogy a készítők ragaszkodnak a földrajzi nevek túlbonyolított helyesírási szabályaihoz, pedig azok a térképészeken kívül senki másnak nem fontosak. “Az emberek nem mérik fel, hogy ezzel csak a gyerekeket szívatják, más jelentősége nincsen” – fogalmazott Kálmán.

Egy új szabályzatnak az lenne a lényege, hogy taníthatóbbá és tanulhatóbbá váljon a helyesírás – mondta Kálmán, aki saját bevallása szerint radikális a helyesírás egyszerűsítésének kérdésében. “Engednék alternatívákat, lehessen így is, meg úgy is írni. A szabályokból kiszedném azokat a szakkifejezéseket, amelyek értelmezése még a nyelvészek között is vitatott” – mondta. Ilyen például az alá- és mellérendelő mondatszerkezet, a rag, a képző, a jel, ezek csak felesleges zavart okoznak – mondta Kálmán, aki a “sok megmagyarázhatatlan kivételt” is megszüntetné.