A megbocsátás önérdek – Kitisztítja a lelked és utat enged a boldogságnak
A legnehezebb feldolgozni azt a sérelmet, amit kisgyermekkorunk kiszolgáltatottságában szenvedtünk el egy felnőttől, aki lehet szülő vagy tanár is. De rendkívül érzékenyek a párkapcsolatok is ilyen szempontból. Ezeket a sebeket igen hosszú ideig képesek vagyunk hurcolni lelkünk mélyén. Tudatos munkára van szükség a feloldásukhoz.
Mivel az ezzel kapcsolatos fájdalom bennünket bánt belülről, tehát egy folyamatos belső konfliktusnak nevezhető, a saját érdekünk, hogy megpróbáljuk feldolgozni, elengedni a sebek folyamatos ápolgatása, nyalogatása helyett. Ez a mi belső ügyünk, semmi köze ahhoz az emberhez, aki megbántott, és ő maga nem is szükséges a megbocsátás folyamatához. Második lépésként felmerülhet a kapcsolat helyrehozatala és újraindítása, de ez egyáltalán nem szükségszerű. A megbocsátásunk enélkül is teljes lehet.
A bocsánat kérés sem könnyű, így meg sem történik a legtöbb esetben
Senkinek nincs joga megbocsátást követelni senkitől, vagy számonkérni rajta. Kérni a megbocsátást azonban valóban szép dolog, és segít feloldani a konfliktust, mert benne van, hogy megtettük, amit meg kell: belenéztünk abba a fránya tükörbe, ha nem is tetszett, amit ott láttunk, és őszintén bánjuk, amit tettünk. De erre sem kötelezhető soha senki. Csak akkor van értelme és hatása a bocsánatkérésnek, ha mély belső indíttatásból születik. Ez a másik ember lelkében is képes kioldani a blokkokat. Azonban, ha mintázatként kezdjük ezt működtetni, bántunk-bocsánatot kérünk folyamatosan, az már nem fog működni. Valóban fel is kell hagynunk a bántó viselkedéssel a jó kapcsolat érdekében. Ellenkező esetben a másiknak elege lesz, és így vagy úgy, ki fog szállni, hiszen nem marad más lehetőség a számára.
