A sikeres házasság titka – II. rész

A jó házasság talán egyfajta szövetség, amelyet érdemes formailag is "megpecsételni". Ha ez nem történik meg, folyamatosan ott a lehetőség, hogy bármikor továbbállhatok, hogy semmi nem végleges, és ez magában hordozza a bizonytalanságot.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. augusztus 18. kuncika

A széthullott családok, az elvált párok és a lelkileg összetört gyerekek száma 2011-re lesújtó statisztikai adatokat mutat. Éppen ezért cikksorozatunk első részében egy elvált nő volt az interjúalanyunk, aki elmesélte volt férjétől való elszakadását, s hogy miként vészelte át a válóperrel járó procedúrát, valamint, hogy szerinte mi lehet a sikeres házasság titka.


Ezúttal egy szakembert, Bencsik Andrea pszichológust kérdeztük meg a témával kapcsolatban: vajon Ő hogyan lát egy válást, mi szerinte a sikeres házasság titka.   

– Ön mennyire tartja fontosnak a házasságot, van-e ennek jelentősége a mai világban, vagy csak „egyszerűen egy papír”, ahogy mondani szokták?

– Úgy gondolom, hogy van jelentősége abban az esetben, ha nem csak egy szükséges papírnak, formaságnak tekintik. A házasság a teljes elköteleződés és összetartozás kinyilvánítása. Hívő emberek esetében különösen jelentős, hiszen esküt tesznek arra, hogy örökre kitartanak egymás mellett. A jó házasság véleményem szerint egyfajta szövetség, melyet érdemes formailag is “megpecsételni”.
Ha ez nem történik meg, folyamatosan ott a lehetőség, hogy bármikor továbbállhatok, hogy semmi nem végleges, és ez magában hordozza a bizonytalanságot.

– Gyönyörű dolog ezeket az eszméket, értékeket képviselni, de vajon akkor miért történik ennyi válás?

A válások száma egyértelműen a korunkra jellemző értékválsággal hozható összefüggésbe. A fogyasztói társadalom gondolkodásmódjával, melyben minden eldobható, minden lecserélhető egy újabbra, egy jobbra. A régi értékek, a tisztelet, a kölcsönös megbecsülés, a hűség, az odafigyelés nagymértékben csökkent, nem csak a házasságokban, hanem sajnos általában is az emberi kapcsolatokban.

– Honnan indult ez az egész “válósosdi”? Köze van esetleg a karrierizmushoz? 

– Nem igazán a karrierizmussal hoznám összefüggésbe, sokkal inkább azzal, hogy a nők egyenjogúságra törekedtek. Ki akartak törni a régi, hagyományos feleségszerepből, a férjtől való alárendeltségből és a kiszolgáltatottságból. Ami önmagában pozitív, de azt is magával hozta, hogy a nők határozottak, magabiztosak lettek, meg tudnak állni a saját lábukon, tehát könnyebben kilépnek egy boldogtalan házasságból.

– Ön szerint két ember, ha nagyon akarná meg tudná menteni a házasságát?

– Egyértelműen igen, ha valóban nagyon akarják és főként ha megvan hozzá az érzelmi alap.

– Hogyan hat egy válás a gyermekre?

– Ez teljesen egyedi. Természetesen megviseli a gyereket, de ennek mértéke nagyon függ a gyerek életkorától, nemétől, attól, hogy melyik szülőjéhez “húz” inkább és természetesen attól, hogy mennyire volt harmónia korábban a családban.

– A válásoknál köze van a gyermekkori lelki sérülésekhez? Tehát befolyásolja gyermekkorunk a felnőttkori életünket?

– Abszolút, teljes mértékben. Egyrészt ez egy trauma mindenki életében, másrészt megzavarja a családmodell kialakulását. Elveszik az a minta, amihez felnőttkorban lehetne igazodni. Az a minta folytatódik, tanulódik, hogy nem megoldást keresünk válsághelyzetben, hanem kilépünk a kapcsolatból.

– Egy pszichológusnak, például Önnek sok páciense van, aki a válása miatt jár kezelésre?

– Sok olyan páciensem van, aki a válása után keres meg, hogy feldolgozza és megértse, miként jutott abba a helyzetbe, mit és hogyan kell egy új kapcsolatban másképpen tennie. És talán még több olyan, aki éppen azért önbizonytalan, mert a szülei elváltak és nem kapott megfelelő mintát arra, hogyan is kell, lehet egy harmonikus kapcsolatot kialakítani.

– Mivel lehetne mindezen változtatni?

– Az attitűd, a hozzáállás megváltoztatásával. Hogy ne csak kapni akarjunk, hanem adni is, hogy tudjunk lemondani, kompromisszumokat kötni, és konfliktus esetén megoldani akarjuk a problémákat, nem kimenekülni vagy homokba dugni a fejünket.

Hozzátenném, hogy nagyon hiányzik a konfliktuskezelés képessége is, melyet már az általános iskolákban is tanítani kellene. A mesék többnyire azzal zárulnak, hogy a szerelmesek ”hétországra” szóló lakodalmat csapnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De arról szinte sehol nem hallani, hogy mi történik a nagy mulatságot követő évtizedekben, hogy milyen nehézségekkel szembesül egy pár az életében, hogy melyek a kritikus pontok, a változásokkal (szülőktől való elszakadás, különköltözés, otthonépítés, gyerekek születése) együtt járó tipikus válsághelyzetek, hogy azokat hogyan is lehet eredményesen megoldani.


Segítségünkre volt:
Ms. Andrea Bencsik Psychologist 
www.onlinepszichologus.com
Skype: bencsikandrea