„A szándék, amelyben e gyermek fogant, hatalmasabb az én félelmemnél”
„Imádkozzunk az anyákért, imádkozzunk az apákért! Imádkozzunk azokért a szülőkért, akiket megrémít az új élet jelenléte!” Zaymus Eszter írását olvashatják az életvédelem különböző területeiről és lehetőségeiről.
Karácsonykor az egész világ azt a Kisgyermeket ünnepli, aki ember által előre nem tervezett fogantatás után, de Isten akaratából jött a világra! „Nem félsz?” – kérdezi Erzsébet Máriától A születés című filmben. „A szándék, amelyben e gyermek fogant, hatalmasabb az én félelmemnél” – feleli Mária, az a tizenöt év körüli lány, akinek talán voltak álmai, tervei, ám ezek között biztosan nem szerepelt egy házasság előtt megfogant gyermek. Különösen veszélyes volt számára ez a várandósság, hiszen József meg is kövezhette volna, a közösség kivethette volna a köréből. De ő ennek veszélyét is vállalva bizalommal alávetette magát Isten tervének: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). A pillanatnyi krízishelyzet (Mit fog szólni József? Elhagy? Megkövez? Kitagad a családom?) aztán megoldódott, és megszületett a Gyermek, aki felnőve a kereszt által megváltott bennünket.
Mély tisztelettel gondolok minden édesanyára, aki – Máriához hasonlóan – akár a nehézségek ellenére is igent mondott az életre. Vannak közöttük olyan életadó anyák is, akik örökbeadó anyák lettek. Ők engedték, hogy a megfogant élet megszülethessen, és egy szerető családban élhesse az életét.
Adjunk hálát minden életadó édesanyáért, az ő igenjükért. Örüljünk velük, és támogassuk őket nehézségeikben és küzdelmeikben!
Mi történt mindeközben Józseffel? Először minden bizonnyal lesújtotta a hír, hogy a menyasszonya állapotos, és a gyermek nem az övé. Mária története nem tűnhetett hihetőnek a számára. Nem tudjuk pontosan, hogy mit felelt József, amikor értesült a gyermekáldásról, de azt igen, hogy magához vette a feleségét és az újszülöttet, s tisztességben, szeretetben felnevelte Jézust. Nem így tervezte a közös életük kezdetét, de a körülmények által felnőtt a feladathoz, és apja lett a gyermeknek.
Adjunk hálát az apákért, és imádkozzunk, hogy biztonságot nyújtó társként képesek legyenek jól szeretni a családjukat! Hordozzuk imában azokat a szülőket is, akik gyermeket fogadnak be családjukba, szeretetet, örömöt, biztonságot adva nekik!
Egy ismerős budapesti párnál nemrég közeli valósággá vált egy megfogant élet elvetetése… Pusztán azért, mert a fiatalok kapcsolatába váratlanul érkezett a kis élet, és a családi hátterük nem volt túl bátorító. Sokan imádkoztak értük, és az összefogásnak köszönhetően néhány hét alatt minden szükséges dolgot sikerült összegyűjteni számukra. A kezdeti bizonytalanság és félelmek leküzdése után szülei gyönyörű szemefénye lett a gyermek. Egy barátom e tapasztalata után kezdte el a lelki adoptálás imáját, mivel megérezte, hogy az imaháttérrel hihetetlen mértékű segítséget lehet adni egy-egy krízisbe került családnak.
A lelki adoptálás mindennapi imájával valamennyien támogathatunk egy-egy gyermeket élete első kilenc hónapja során, ahogyan esetleg épp nehézségeket megélő szüleit is. Ha közösségben szeretnénk elkezdeni az imát, figyeljük a www.lelkiadoptalas.hu oldalt, ahol értesülhetünk a meghirdetett új alkalmakról, vagy saját fogadalomtételt is szervezhetünk templomi közösségeink körében. A különféle életvédő szervezeteken keresztül (például Együtt az Életért Egyesület) gyakorlati módjai is vannak a válságban lévők segítésének. Arra bátorítok mindenkit, hogy az egyházközségek, a helyi karitászcsoportok révén is támogassák az új gyermekek érkezését és a válságban lévő várandós nőket, családokat. Bátran szervezzenek gyűjtést kifejezetten fiatalokat segítő és életmentő céllal.
Imádkozzunk azokért a szülőkért, akiket megrémít az új élet jelenléte!
Elképzelhetetlen szenvedésen mennek keresztül azok az anyák és apák, akik természetes vetélés vagy egy későbbi tragédia következtében elveszítik a gyermeküket. Ahogyan azok is, akik az abortusz később megértett veszteségét élik át. Az abortusz bűne sok esetben csak utólag tudatosul az anyában vagy a szülőkben, mindenkiben máskor. Az emiatt érzett bűntudat gyakran a szentgyónás és a feloldozás után sem múlik el. A Ne sírj, ne bánkódj! lelkigyakorlat azok gyógyulását segíti, akik halvaszületés vagy természetes vetélés során vesztették el magzatukat. A Ne félj, nem ítéllek el és a Ráhel szőlőskertje lelkigyakorlat pedig az abortusz által érintett emberekhez szól.
Mondjunk most egy fohászt mindazokért, akiket az abortusz sebzett meg!
Erzsébet példaképe lehet mindazoknak, akik támogatást nyújtanak akkor, amikor a családba nem tervezett baba érkezik. Idősebb nőrokonként Erzsébet rosszallhatta volna Mária várandósságát, és kételkedhetett volna a szavában, mely szerint a Szentlélektől fogant. Ő azonban a méhében megmozdult gyermekkel együtt örömmel köszöntötte Máriát, s a következő szavakkal adta tudtára, hogy vele van, és támogatja őt: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45)
Imádkozzunk mindazokért, akiknek a környezetébe gyermek érkezik, hogy megtalálják a megfelelő szavakat és tetteket, támogatva az új szülőket az élet elfogadásában!
Erzsébeten és Józsefen töprengve mélyen megérint azoknak a házaspároknak a küzdelme, akik meddőségi problémákkal küzdenek. Zakariáshoz és Erzsébethez végül, amikor már nem is számítottak rá, gyermek érkezett, József pedig, önként lemondva a vér szerinti gyermekről, Jézus nevelőapja lett. Schaffler Orsolya Creighton-módszer-oktató az Új Ember Kiadványok sorozatban megjelent Gyermekáldás természetesen című könyvében orvosok mellett több olyan párral is beszélget, akiknél a NaPro Technológia orvosi módszerével szüntették meg a meddőséget kiváltó okot, és így természetes úton foganhatott meg a gyermekük. Az olyan esetekben, amikor így sem érkezik meg a gyermekáldás, ha a szülők ezt hivatásuknak érzik, az örökbefogadás lehetősége és szolgálata is nyitva áll a gyermekre vágyó házaspárok előtt. Terjesszük a helyreállító orvosi kezelések hírét, amelyek tiszteletben tartják az életet!
Imádkozzunk a meddőséggel érintett párokért, hogy ha a Jóisten továbbra sem ajándékozza meg őket gyermekkel, el tudják fogadni ezt az állapotot, és megtalálják közös hivatásukat az élet szolgálatának más formáiban, s felismerjék önmaguk odaajándékozásának számukra lehetséges módját, esetleg az örökbefogadásban!
Nagyon jó, ha egy széttört csont összeforr, de a legjobb, ha el sem törik. Fontos feladat tehát a fiatalokkal való foglalkozás és a felkészült válaszadás az élettel kapcsolatos kérdéseikre. Fiatal olvasóinknak figyelmébe ajánlom a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösséget, a Teen Star programot, a Pure programot és a Testteo’ (Testünk teológiája) hétvégéket.
Imádkozzunk a fiatalokért, hogy megvalósíthassák Isten tervét az életükben!
Magyarországon jelenleg minden negyedik megfogant magzatot abortálnak. A bennünket szerető, teremtő mennyei Atya tervével biztosan nincs összhangban a hazánkban elvégzett évi harmincezer abortusz, illetve a lombikban létrehozott embriók lefolyóba öntése. (Ezt a saját szememmel láttam egy lombikklinikai körbevezetésen.) Isten mind a harmincezer gyermekét és a lombikban létrehozott „szám feletti” embereket is ugyanúgy szereti, ahogyan minket, a már világra jött embereket.
Ha fontosnak érezzük az élet védelmét, akkor először is önvizsgálatot kell tartanunk. Tisztán élünk-e? Segítjük-e a környezetünkben lévő gyermekes családokat? Pletykálunk-e arról, akinél „becsúszott” a baba, vagy megszóljuk-e azt, aki szerintünk túl sok gyereket vállal? Ajándékként tekintünk-e a gyermekre, vagy olyasvalamiként, ami jár nekünk?
„Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében” (Péld 8,9). Ezt annak biztos tudatában tehetjük meg, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen Isten hív bennünket erre a szolgálatra. Bízd az „Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak” (Péld 16,3). Ha őrá támaszkodunk, valóság lehet az is, ami most még lehetetlennek tűnik. Például az abortuszmentes Magyarország.
