A szerelem irányított kémiája

Amikor a feleségem 18 éves korában elment nőgyógyászhoz, mert rendszertelennek érezte a menstruációs ciklusát, az orvos kérés nélkül, rutinból fogamzásgátlót írt fel neki, hogy az majd beállítja. Leendő feleségem soha nem vette be. Szerencsére, mert akkor könnyen lehet, hogy ő nem engem választ, én pedig nem őt, és másképp alakul a kettőnk és még legalább hat ember sorsa.

Ismételt kutatások ugyanis minden kétséget kizárólag bebizonyították, hogy a hormonális fogamzásgátlók megváltoztatják a párválasztási szokásokat.

Az első kutatási eredmények a témában úgy egy évtizeddel ezelőtt kezdtek megjelenni, és ugyan keltettek némi médiavisszhangot, de a nagy áttörés a köztudatban azóta sem következett be a hormonális fogamzásgátlók személyre, társadalomra, sőt az egész emberiség sorsára gyakorolt hatásairól. Pedig az ember ezekkel a szerekkel egy rendkívül kifinomult rendszerbe avatkozik bele, amelynek következményei lesznek – vannak – az egész emberiség sorsára nézve. 
 
Eltűnő utódok

Az első és legnyilvánvalóbb hatás, hogy már minden európai családból hiányzik egy gyerek: míg az 1960-as években az átlagos termékenységi arány 2,6 volt az európai családokban, addig ez mára 1,5 alá süllyedt.  A társadalmi implikációknál sokkal hamarabb jutott el a köztudatba a hormonális fogamzásgátlók környezetkárosító hatása. Az ilyen szerek általában szintetikus ösztrogént és progeszteront tartalmaznak, olyan nemi hormonokat, amelyek minden gerinces élőlényben megtalálhatóak, sőt néhány rovarfajban is. Ha tehát egy ilyen élőlény valamilyen formában találkozik ezekkel a hormonokkal, azok nem maradnak hatástalanok rá. A fogamzásgátló szerekben található szintetikus hormonok a vizelettel változatlan formában távoznak a női szervezetből, a víztisztító berendezésekkel pedig nem lehet kiszűrni őket, és így bekerülnek természetes vizeinkbe. Ma már általánosan elfogadott, hogy az édesvízi halak körében egyre gyakrabban előforduló hermafroditizmus, nemi fejlődési rendellenesség és szaporodászavar a fogamzásgátlókkal a vízbe jutó hormonkészítmények következménye. Sőt, nem kevesen vannak, akik a mára már mind a nők, mind a férfiak esetében népbetegséggé vált meddőséget is ennek a hatásnak tulajdonítják. Egy környezettudatos és a természetet féltő ember számára már ennyi is elég, hogy ne nyúljon fogamzásgátló tablettához. Vannak azonban súlyosabb következmények is.

Pirula és feminizmus

A világon először az Egyesült Államokban engedélyezték 1960-ban a szájon át bevehető hormonális fogamzásgátló-tablettákat. A döntés hatása óriási volt, az ilyen szerek robbanásszerű elterjedése döntő szerepet játszott az 1968-as szexuális, kulturális, majd az azt követő társadalmi forradalomban. Margaret Sanger (akiről már többször írtunk) élete fő művének tekintette a legalizálást, amit azóta a „haladó véleményformáló értelmiség” a női emancipáció legfontosabb eseményeként tart számon. A kánon szerint a Pirula segítségével a nő végre a saját kezébe veheti a szexualitását, megszabadulhat a kényszeranyaságtól és ezzel lerázhatja magáról a férfiuralmat, mert szabadon választhat karrier és család között, akkor és ahogyan azt ő akarja. A tézis hamar dogmává szilárdult és bekerült a modernkori tabuk közé, amelynek a bármilyenfajta megkérdőjelezése a közéletből történő kiátkozás terhe mellett tilos volt. Ennek köszönhető az is, hogy a Pirula szélesebb értelemben vett pszichés és társadalmi hatásairól majd fél évszázadon keresztül nem folytak kutatások, nem merte megkockáztatni senki. A hallgatás burka azóta megtört, de tanulságos, hogy a témával foglalkozó kutatók milyen zavarban vannak, amikor negatív fejleményekről kell beszámolniuk, és szinte minden esetben sietnek hitet tenni a Pirula áldásos hatásai és a női emancipáció mellett. De melyek azok a hatások, amelyekre csak mostanában vetül fény?  

A cikk folytatása a Képmás februári számában olvasható, keresse az újságárusoknál!