A szerelem művészete

Sok apró románc, finom humor és könnyed dallamok – ez Emmanuel Mouret legújabb filmjének receptje, illetve a lényeg: a boldogságkeresés. Ez a francia romantikus vígjáték igazi üdítő kivételnek számít a giccses, bugyuta és semmitmondó hollywoodi egészestések között.

Nagyjából 6 milliárdnyian keresik – többségük hajszolja – a földön, és bár millió szám dolgozták fel a témát, sosem lehet megunni. Hogy mit is jelent a boldogság? Feltehetően annyi választ kapnánk, ahány embernek tennénk fel a kérdést, és a Szerelem művészetében is hasonló statisztikai adatokkal találkozunk. Tucatnyi szereplő, tucatnyi életutat jár be ahhoz, hogy meglelje valahogy boldogságát.

A francia rendező egymás mellett futó, mégis egymástól többnyire független történetekkel operál, könnyed, laza stílusban mutatva be a szerelemhez vezető út taposóaknáit. Bár első ránézésre Woody Allen stílusát fedezhetjük fel a történetvezetésben, szerencsére az amerikai zsenitől megszokott neurotikus kifutások ezúttal teljesen elmaradnak.  A finom humor rendkívül sokat dob a Szerelem művészetén, így találkozhatunk többek között olyan élethelyzetekkel: mikor egy elsötétített szobában rendezett randevúra magad helyett barátnődet küldöd, vagy éppen a szomszédod idegeit feszíted azzal, hogy egyik pillanatban felajánlod magad, a másikban pedig inkább elmenekülsz a légyott elől.

Konkrét mondanivalóm nem volt, egyszerűen csak a szórakoztatás volt a célom – fogalmazott Emmanuel Mouret a film budapesti díszvetítésén. És valóban. Minden negatív felhang nélkül állíthatjuk, a Szerelem művészete pusztán szórakoztat. De teszi ezt kedves bájjal és gördülékeny dialógusaival. Ennél többre pedig nincsen szükségünk háromdimenziós kalandfilmek, mutáns zombik és egyéb buta reameke-k között.