A válság valójában belőlünk fakad?

A család válsága csak következmény, valójában korunk embere került válságba, és válságát magával viszi házasságába, családjába is.

A házasság és a család válságban van, harsogja a rádió és a televízió, erről szónokolnak szociológusok és társadalompolitikusok, ezt taglalják az újságok és szakkönyvek. Megállapítják, hogy a válság egyre súlyosabb gondot jelent a társadalomnak, hiszen ha a család valóban a társadalom legkisebb építő eleme, akkor a válságban lévő elemekből válságos épület fog épülni. A válság egyik legsúlyosabb tünete az egész Európát sújtó demográfiai tél: egyre kevesebb gyermek születik, egyre kevesebb lesz a munkáskéz, pedig az egyébként örvendetesen meghosszabbodó életkor miatt egyre több dolgozni már nem tudó embert kellene eltartani. A demográfiai gondok megoldása sürgető feladat, a megoldás kulcsát sokan a családban, a család megerősítésében látják. Ameddig ugyanis a gyermekvállalás együtt jár a szegénység kockázatával, a családok nem vállalnak elegendő gyermeket, tehát megfelelő gazdasági és szociális intézkedések szükségesek. A gazdasági válság miatt azonban nehéz megtalálni a családtámogatás forrását.

A válságba jutott családok ahelyett, hogy a társadalmat gyarapítanák, terhet jelentenek, és gondot okoznak az egyes embereknek is. A válságból kilábalni nem tudó ember legszívesebben hátat fordítana a családnak, csődbe jutott eddigi életének, és új kapcsolatokat keresne. A polgári társadalom határozottan támogatja az ilyen törekvéseket, lehetővé teszi a válást, elismeri a nem házasságon alapuló, elköteleződés nélküli, könnyen felszámolható kapcsolatokat, támogatja ezeket az együttéléseket a gyermekvállalásban. Mindez természetesen nem segít a család válságának leküzdésében, ellenkezőleg, gyengíti azok megbecsülését, az embereknek a családba vetett bizalmát.

Milyen segítséget tud nyújtani a közösség a családok válságba jutásának elkerüléséhez?

Boldog II. János Pál pápa hívta fel a figyelmet arra, hogy a család válsága csak következmény, valójában korunk embere került válságba, és válságát magával viszi házasságába, családjába is. Külső jegyeket tekintve a házasság és a család gyorsan változó világunkban sokat változott, különösen az utóbbi évtizedekben. Általánossá vált a kétkeresős családmodell, megváltozott a féri és a nő szerepe a családban, megsokszorozódtak a fiatalok előtt álló lehetőségek, ma nagyobb az egyén döntési szabadsága, mint néhány évtizede, ezzel együtt sokkal magára hagyottabb is. „A történelem jelen szakaszában, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisíteni akaró erő támad, az Egyház, tudván, hogy a társadalom, valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a család állapotával, sürgetőbb és égetőbb feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról; elősegítse e terv eredeti gazdagságának és emberi-keresztény értékeinek kibontakozását, s így hozzájáruljon a társadalom és Isten Népe megújulásához.” (FC 3)

Korunk emberének válsága pedig épp abban gyökeredzik, hogy meg szeretne feledkezni teremtményi mivoltáról és Teremtőjéről. Isten az embert önmagáért, szeretetből és szeretetre teremtette (vö. GS 23.), „a család forrása az a szeretet, mellyel a Teremtő átöleli a teremtett világot”. (GratSan 2.) A házasság és a család minőségét a szeretet, az elkötelezettség, a felelősség vállalása és a hűség határozza meg. Azok a házasságok és családok, amelyekben Isten, aki maga a Szeretet, jelen van, nem jutnak válságba. Szépen mondja a régi magyar házi áldás: „Hol hit, ott szeretet; / Hol szeretet, ott béke; / Hol béke, ott áldás; / Hol áldás, ott Isten; /Hol Isten, ott szükség nincsen!”

Hogyan látjátok: könnyebb volt-e szüleiteknek, nagyszüleiteknek elkerülni a „válságot”?

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a családnak ne lenne szüksége támogatásra, arra, hogy a munkahelyek, az adózás, az egészségügyi és oktatási rendszer családbaráttá váljon. Fontos azonban tisztán látnunk, hogy a család csak akkor tud Isten tervének megfelelni, ha maguk a házastársak, sőt az egész társadalom tudatosan és elkötelezetten akarja ezt a tervet megvalósítani. A házastársak IGEN-je egymásra és házasságukra végérvényes, feltétel nélküli elköteleződést jelent, ősi magyar szokás szerint ezt esküvel is megerősítik. Hogyan is lehetne ezt az esküt megszegni egy-egy házassági vihar miatt? A Teremtő világot átölelő szeretetét soha nem vonja vissza, mindegyikünket, házasságunkat, gyerekeinket, egész családunkat végérvényesen szereti. Hogyan is lehetne ezt a szeretet-láncot megszakítani gyengeségből, felelőtlenségből, vagy hirtelen felindulásból?

A családnak ahhoz, hogy élete kiteljesedjék, hogy a társadalom értékes alapsejtje legyen, biztonságra van szüksége, erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A család minden tagja felelős a másikért, ez adja mindnyájuknak a biztonságot. A fiatalok, amikor közös jövőjüket tervezik, felelősséget vállalnak egymásért, leendő otthonukért, gyermekeikért, egymás szüleiért és rokonaiért. A gyerek felelőssége eleinte nem tudatos, csak később bontakozik ki benne az az elhatározás, hogy minden tettével örömöt akar szerezni szüleinek. A szülők felelősek gyermekeik egészségéért, neveléséért, különösen hitük kibontakoztatásáért. A családok felelőssége kiterjed a többi családra is, csak a közösen vállalt és megélt felelősség a család ügyéért segítheti elő a család társadalmi elismerését.

Felgyorsult világunkban nehéz hosszú távra érvényes döntéseket hozni, ezért a „modern” gondolkodás előnyben részesíti a döntések visszavonhatóságát, megváltoztathatóságát, és igyekszik elkerülni a végérvényes megoldásokat. Ezért kerül a házassági hűség is az „elavult, idejétmúlt” értékek csoportjába. A hűségen ma legtöbbször a szó szoros értelmében vett szexuális hűséget értik, pedig ez sokkal tágabb fogalom. A hű házastársak mindig és feltétel nélkül egymás rendelkezésére állnak, akkor is, ha fáradtak, rosszkedvűek, vagy idegesek. Rendelkezésre állnak, hogy egymást meghallgassák, hogy a másik kedvenc ételét megfőzzék, hogy együtt játsszanak és szórakozzanak. Ha pedig a munkahelyi elfoglaltságok, a gyerekek vagy más rászoruló családtagok gondozása miatt alig jut idő és alkalom a házastárs számára, megértők és megbocsátanak. A hűséget szolgálja a tapintatos, őszinte és bizalommal teli kommunikáció is. A jól kommunikáló házaspár nézeteltérések esetén könnyen tud megbocsátani és kiengesztelődni, vitájuk győztese mindig a szeretet. Sokévi házasság után is gyengéden adják egymás tudtára hogy „szeretlek, tied vagyok”.

Mondjatok példát arra, hogy a házastársak egyikének állhatatos hűsége segítette a másikat visszatalálni a családba.

A Teremtőjükhöz hűséges családok, nem kerülnek válságba. A szeretet a házastársak, a szülők és gyermekek között lényegében imádság és lehetővé teszi, hogy megértsük: „Isten a szeretet”. A család mindennapjaiban különleges pillanatok adódhatnak, amikor az emberi szívek az isteni Szívvel találkoznak. Minden reggel felkelni, mosakodni, felöltözni, megreggelizni, munkába és iskolába menni, a gyerekekről gondoskodni, hazamenni, tanulni, vacsorát készíteni, enni, inni, egymással beszélgetni és egymást szeretni – ezer alkalmas pillanat arra, hogy Jézust a másikban és a másikon keresztül megtapasztaljuk. Minden pillanat kihívás, hogy Isten jelenlétét megtapasztaljuk a szeretetben és a szeretet által.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke