A végzés: „az apának agressziót kellett alkalmaznia”

Rengeteg nő évekig tartó megaláztatást és fenyegettetést visel el amiatt, mert ügyét nem szakszerűen kezelik a hivatalos intézmények. Nem is gondolnánk, hányan menekülnek el a közösen bérelt lakásból gyermekkel vagy gyermek nélkül, mert a férfi bántalmazza őket. A családon belüli erőszak még mindig tabu Magyarországon: a kívül állók és az intézmények legtöbbször az áldozatokat hibáztatják és büntetik. Sorozatunk második részében a lakáshasználattal, a távoltartással, valamint a rágalmazással foglalkozunk, és összefoglaljuk Noémi megrázó történetét.

A hogyan a zaklatás megállapítása, úgy a kapcsolattartási ügyek szintén visszásan kezelt terület. Közigazgatási eljárás keretében akár ötszázezer forintig terjedő pénzbírsággal is sújthatják a nevelő szülőt, amennyiben nincs láthatás, nem jön létre a találkozás a másik szülővel. Az anyák tehát kötelesek elvinni gyermeküket a bántalmazó apához is, mert a kapcsolattartás megállapításánál többnyire figyelmen kívül marad a bántalmazás ténye. Az is előfordul, hogy az anya nem tudja, nem akarja kamasz gyermekét erőszakkal az apjához kényszeríteni, ebben az esetben is bírságot kaphat. Míg a tartásdíjat nem lehet hivatalosan behajtani – ezzel egyébként az apák gyakorta sakkban is tartják az anyákat – addig a fenti közigazgatási bírság viszont adó módjára behajtható.

2009 októbere óta létezik az úgynevezett megelőző távolságtartás intézménye, amely hozzátartozók közti erőszak esetén kérhető. Ennek elviekben az a lényege, hogy a bántalmazottakat megóvják, ki lehessen védeni a bántalmazást. Azonban, az ilyen kérelmek esetén is hárít a hatóság. A kialakult joggyakorlat szerint ugyanis csak akkor rendelik el az ideiglenes megelőző távoltartást, ha a rendőrök éppen tetten érik a bántalmazó felet. A panaszosoknak tehát azt tanácsolják, hogy telefonáljanak, mikor ismét agresszió áldozatai lesznek. Az elgondolás ismét abszurd, hiszen éppen a megelőzést, a jogorvoslat lényegét akadályozza. Fantáziájuktól függően a hatóságok olyan egyéb okokra is hivatkoznak az elutasításnál, mint például, a hideg időjárás, vagy az, hogy nincs rokona az illető erőszakoskodónak, akihez mehetne. Ezen indokok alapján a bántalmazót nem szabad kitenni a lakásból, tehát a gyöngébbik (nem) kénytelen elmenni hazulról, vagyis vele szemben úgy tűnik, megengedhetőek ugyanazok az előnytelen körülmények.

Ha meg is születik a polgári perben a döntés, az gyakran figyelmen kívül hagyja a párhuzamosan folyó büntetőperben szereplő dokumentumokat, megállapításokat. Így, sokszor osztott lakáshasználatot ítél meg a bíróság. Ha, tegyük föl, a nő elmenekül otthonról, számíthat arra, hogy elveszíti lakhatását, mert a bíróság a legritkább esetekben kötelezi a bántalmazó felet a lakás elhagyására, ugyanakkor önkéntes távozásnak titulálja a nő menekülését, emiatt lényegesen rosszabb jogi helyzetbe juttatva őt.