A zsebpénz értéke

Szülőként nagyon nehéz eldönteni, hogy valójában jó vagy rossz dolog-e a zsebpénz. Sokan meg sem tehetik, hogy gyermeküket havi szinten támogassák anyagilag, ám nyilván akadnak olyan alkalmak, amikor a gyerek - önálló kereset híján - segítségre szorul.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. augusztus 08. czefernek.lena

Szülőként nagyon nehéz eldönteni, hogy valójában jó vagy rossz dolog a zsebpénz. Sokan meg sem tehetik, hogy gyermeküket havi szinten támogassák anyagilag, ám nyilván akadnak olyan alkalmak, amikor a gyerek – önálló kereset híján – segítségre szorul. Egyesek szerint, ha valaki egészen kis korától zsebpénzt kap, annak könnyebb lesz később fizetését beosztani. Mások szerint jobb, ha a gyerek már egészen kis korától megtapasztalja a pénz értékét. És ezt olyan módon, hogy munka nélkül kapja havonta a szülőtől, nem lehet. 


A Családháló megkérdezett egy kétgyermekes anyukát, hogy Ő miként látja a helyzetet?!

Te mit gondolsz, jó dolog a zsebpénz?

Először szerintem azt kell felmérni, hogy megengedheti-e magának a szülő, hogy zsebpénzt adjon. Ha nem teheti meg, akkor függetlenül attól, hogy jó, vagy rossz, sajnos csak egy lehetőség van: hogy nem ad. Viszont ha már el tudja magyarázni a gyereknek, hogy azért nincs, mert a család nem áll olyan anyagi helyzetben, hogy megengedhesse magának, már motiválja a gyereket arra, hogy egyszer majd saját fizetését ésszerűen, kezelje, és tudja, ismerje az értékét. Ha pedig a család megengedheti magának azt, hogy havi zsebpénzt adjon a gyereknek, akkor mindenképpen csak annyit, amennyit a család anyagi helyzete lehetővé tesz. Nem szabad, hogy a gyerek korán megtapasztalja a pénzzel járó stresszeket, mert a családi béke többet ér, minthogy a gyerek hetente vegyen magának drága holmikat. Sajnos a pénztől nagyon elromolhat a harmonikus családi légkör.

Ha egy család nem engedheti meg magának azt, hogy zsebpénzt adjon, akkor azon kívül, hogy elmagyarázza: nem állnak úgy anyagilag, mit tehet még?

Nos, mint az előbb említettem, szerintem a légkör sokkal fontosabb, mint a horribilis összegű holmik, vagy az értéktelen, mégis drága ruhák, vagy játékok. Lehet olyan programokat szervezni, amik nem kerülnek sok pénzbe, a gyereknek mégis többet jelent, mint a zsebpénz.

Ha a gyerek mégis kap zsebpénzt, akkor megérti a lényegét, ha csak úgy ok nélkül adja a szülő?

Itt most nyilván arra gondolsz, hogy esetleg házimunkáért cserébe fizessen a szülő. Én ezt nem tartom túl jó ötletnek, mert lehet, hogy egy idő után a gyerek annyira beleszokik ebbe a helyzetbe, hogy már egy porszívózásért, vagy bármilyen kis segítségért pénzt vár cserébe.

Persze abból a szempontból jó, hogy a gyerek érzi: meg kell dolgoznia a pénzéért, de nekem valahogy ez mégsem tetszik, szerintem ez nem jó megoldás.

A te gyermekeid kapnak zsebpénzt? Szerinted mi a jó megoldás?

Szerintem az a legjobb, ha nyíltan beszélünk a család anyagi helyzetéről. Ha valakinek nincs annyi jövedelme, hogy zsebpénzt adjon a gyerekének, akkor el kell mondani, hogy miért. Le kell ülni a gyerekkel és azt mondani, hogy „Anyu meg apu sokat dolgozik, de sajnos sok a kiadás, alacsony a fizetés stb. stb.. ” Ha esetleg így sem érti a gyerek, akkor igenis meg kell mutatni a számlákat, hogy kézzel foghatóan érzékelje, mi mennyibe kerül. Természetesen ez nagyon nehéz dolog egy szülőnek, de sajnos a mai világban nincs más megoldás.

Ha pedig a család megengedheti, hogy zsebpénzt adjon, akkor szintén le kell ülni a gyerekkel, és szintén el kell magyarázni neki, hogy anyu meg apu milyen sokat dolgozott azért, hogy ki tudják fizetni a rezsit, hogy legyen mit enni, és hogy neki, mármint a gyereknek legyen zsebpénze. Szerintem így a normális.

Ami engem illet, én soha nem voltam zsebpénz párti. Mi otthon mindig mindent megbeszéltünk, és a mai napig megbeszéljük a gyerekeimmel. Mi úgy szoktunk meg, hogy amikor kellett nekik valamire, akkor adtam. Ha valami nagyobb, drágább dolgot szerettek volna, akkor azt karácsonyra, születésnapra, húsvétra, szóval ünnepekre kapták. Sőt, annyira átérezték az egész súlyát, hogyha visszagondolok, elő se fordult olyan, hogy csak úgy a hétköznapokon ilyen kérés felmerült volna. Tudták, hogy ha drága dologról van szó, akkor egyszerű hétköznapokon nem fogják megkapni. Természetesen, ha kirándulni mentek, vagy egy szórakozóhelyre, akkor mindig adtam, ha tudtam. De amikor nem álltunk úgy anyagilag, hogy megtehettem volna, megértették, nem hisztiztek. Abszolút felfogták és érezték, hogy mennyit ér a pénz. A napig ésszerűen osszák be a fizetésüket, és nagyon büszke vagyok rá, hogy felelősségteljes felnőtté váltak.