Amikor a szülő sem jobb a gyereknél
Tegyük a szívünkre a kezünket: kinek nem jutott még eszébe a gyermek rendre utasítása közben, hogy tulajdonképpen olyasmiért szidja le, amit nem ritkán ő maga is elkövet? Akkor viszont miért várunk el tőle olyasmit, amit mi magunk is időről-időre megteszünk? Vegyünk sorra néhány példát!
- A lefekvés ideje
Kétségkívül az egyik legjelentősebb feszültségforrás mind közül az esti lefekvés, különös tekintettel arra, hogy a gyerekek mesterei a halogatásnak (bármikor különösebb erőfeszítés nélkül rá tudnak dobni egy fél órát evéssel, fogmosással, vécézéssel, egyebekkel).
Vajon mi jobbak vagyunk?
Hacsak az ember el nem alszik a kanapén, ami, lássuk be, gyakrabban történik meg, mint az üdvös lenne, elég nehéz betartani a nap közben betervezett időpontot.
Ha már 9-fél 10 körül úgy érzi az ember, hogy ideje lenne lefeküdni, mégis még ezzel-azzal-amazzal sikeresen eltölt másfél-két órát, akkor érdemes elgondolkodni: vajon miért várjuk el a gyerekektől, hogy az első szóra azonnal aludni menjenek, amikor mi sem vagyunk jobbak?
- Édesség étkezés előtt
Ha annyi forintunk lenne, ahányszor gyerekként hallottuk, és ahányszor szülőként azóta mondtuk, hogy nem eszünk édességet ebéd vagy vacsora előtt, akkor nem sok gondunk lenne az életben.
Ez csak akkor okoz kényelmetlen pillanatokat, amikor az ember nem sokkal ebéd vagy vacsora előtt kislisszol a konyhába, hogy bekapjon egy szelet csokit, mert megkívánta. Ja, hát felnőttként végül is azt teszünk, amit akarunk, nem?
- Elintézendő ügyeink
Azok a fránya papírok, amiket alá kell írni, az üzenetek, amiket át kell adni, egyáltalán: az elintézendő ügyek, amiket nem szabad elfelejteni. És az ember mégis elfelejti. Igen, időnként a gyerek is. Szóval csak akkor szidjuk le érte, ha mi soha nem teszünk ilyet.
- Nyafogás a házimunka miatt
Kit ne idegesített volna már fel a gyereke, aki minden lehetséges módon megpróbálta elbliccelni a házimunkát, vagy legalábbis hosszan tüntetett ellene? Ilyenkor az ember próbál erős és határozott lenni, ráparancsolva a gyerekre, hogy márpedig menjen és végezze el a dolgát, de ha őszintén magunkba nézünk, akkor nekünk sem a szívünk csücske a mosogatás, rendrakás, takarítás, nem igaz? Persze, meg kell csinálni, de attól még mi sem szeretjük és magunkban (vagy hangosan akár) hajlamosak vagyunk nyafogni miatta.
