Antilop kell a gyereknek, hogy zseni lehessen!
Szerencsém volt látni, hallani három éve Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus utolsó előadását halála előtt egy hónappal. Azóta is bennem vannak a szavai: a különleges képességű gyerek olyan, mint a gepárd. Ha nyuszikat adunk neki, akkor csak 30-40 km/óra sebességgel fut, mert így is elkapja őket. Ha azt akarjuk, hogy 120 kilométeres sebességgel fusson, akkor antilopot kell adni neki!
Hogyan kell érteni mindezt?
Korunk egyik legismertebb gyermekpszichológusa azt mondta, hogy az elmúlt években különösen érzékelte azt a szülői vágyakozást, hogy a gyerekük tehetséges legyen valamiben – ám nem tudják, nem érzékelik, hogy ez mekkora terhet jelent a gyereknek, és milyen göröngyös a valóban tehetséges gyerek útja.
Dr. Ranschburg Jenőt évtizedeken át foglalkoztatta a kérdés, hogy miként lehet legkorábban észrevenni azokat a jeleket, melyek nyomán azt mondhatjuk, hogy ez a gyerek majd egyszer, tíz, húsz vagy harminc év múlva valamit odatesz az emberiség asztalára. Ahogy mondta magáról,ő már csak ilyen patetikusan szerette kifejezte magát ezzel kapcsolatban.
És akkor fejtsük meg az antilopos címet!
A világ leggyorsabb állata a gepárd, mert 110-120 km-es sebességgel képes futni. Ám amikor a kis gepárd megszületik, akkor természetesen még nem tud ilyen gyorsan szaladni, csak a lehetőség adott benne. Ahogy nő, nődögél, a gepárd csak akkor kezd százhúsz kilométeres sebességgel futni, hogyha előtte ott szalad az antilop, amit kergetni kell.
