Anya legyél, ne mártír!

Mártír-szülőt írtunk, de talán picit pontosabb, ha mártír-anyáról beszélünk,  hiszen a gyereknevelés-háztartás halmazok elsősorban a nők felségterülete, és valahogy a nők körében nagyságrendekkel gyakoribb ennek az attitűdnek a megjelenése anyává válásukkor, mint a férfiak esetében.

A mártírprogramot több dolog is kiválthatja. Egyrészt, ha valakinek eleve ilyen volt az édesanyja, akkor a legnagyobb elővigyázatosság mellett is könnyen belecsúszhat ebbe a szerepkörbe, amit leginkább az önsajnálat és az anyaság, mint feladat csúcsra járatása jellemez. Másrészt sokan érzik úgy, hogy miután megszületik első gyermekük, majd a második, a harmadik, akikkel otthon maradnak, folyamatosan bizonyítaniuk kell a világ előtt, hogy amit ők csinálnak, az nagyon értékes (valóban az!!!), nagyon nehéz (ez így van!) és nem kevés lemondással jár (ez is igaz!). Csakhogy attól kezdve, hogy elindul bennük az áldozat-program,

mindaz, ami értékes, nehéz és áldozatos, kap némi keserű felhangot. A külvilág pedig sosem fogja úgy értékelni őket, hogy az elég legyen számukra. Ezért aztán még hangosabban kell mondogatni a mártír-mondatokat. Ördögi kör ez, amiből nagyon nehéz kilátni, majd kijutni.

Nézzük, melyek a legjellemzőbb jelei annak, hogy valaki mártír anya!

1. A mártír anya rendszeresen megcsinál a gyerekei helyett olyan dolgokat, amikre ők is képesek lennének.
2. A mártír anya nem fogad fel babyszittert, vagy bármilyen segítséget, ami egy időre tehermentesítené őt.
3. A mártír anya rengeteget panaszkodik arról, mennyire sok teendője, elintéznivalója, feladata van, mégis, amikor lehetősége lenne egy jó programra, kikapcsolódásra, éppen ezekre a kötelezettségekre hivatkozva hárítja el a dolgot.
4. A mártír anya számára egy vendégség óriási stresszt jelent, mert mindennek tökéletesnek kell lennie: a lakás ragyogjon, a gyerekek ropogósra vasalt, vakítóan tiszta ruhában kell megjelenniük, és persze ott van a főzés, minimum négy, különleges fogással. A vége pedig megint az, hogy „nekem csak a munka jutott, de remélem, ti jól éreztétek magatokat”.
5. A mártír anya számára a gyerekek hogyléte állandó aggódás tárgya. Esznek eleget? Mit esznek? Betegek? Hányszor voltak vécén? Csírátlanítva van a lakás? Fertőtlenítettem négyszer a szanitereket és a padlót? Mindez olyannyira lefoglalja a mártír anya életét, hogy másokkal való beszélgetései során szinte nem is tud másról beszélni.
6. A mártír anya folyamatosan bűntudatot érez azért, mert ő nem elég jó anya, miközben éppen azért érzi ezt, mert irreális elvárásai vannak önmagával szemben. A lakásnak mindig úgy kell kinéznie, mintha épp egy lakberendezési katalógus fotózására várna, a gyerekeknek mindig elégedettnek, jókedvűnek és egészségesnek kell lennie, a hűtőben mindig legalább ötféle ételnek kell várakoznia, amit a mártír anya hajnali 3 és 5 között főzött meg.

1. A mártír anya önmagát mindig a legutolsó helyre teszi. Ő az, aki tökéletes reggelit rittyent az asztalra háromfajta gabonapehelyből, rántottából, kakaóból, teából és frissen facsart narancsléből, majd, miközben a család ülve lapátolja magába a finomságokat, ő a maradék kiflicsücsköket (tegnapi, száraz) rágja el állva a konyha sarkában, mert nincs ideje arra, hogy leüljön. És nem is engedheti meg magának.
2. A mártír anyának nincsenek hobbijai, van viszont egy hosszú listája a fejében, amit szeretne majd egyszer megvalósítani, de úgysem fogja. Egy rendes anya nem jár el a gyerekei mellől sportolni meg moziba. Egy rendes anya teljes mértékben a gyerekeinek szenteli magát.
3. A mártír anya elítéli az olyan anyákat, akik rendszeresen csinálnak gyerekmentes programokat, ne adj’ Isten, kettesben mennek el a párjukkal síelni vagy nyaralni. És mirelit pizzát csinálnak vacsorára. És időnként szénsavas üdítőt meg fornettit csomagolnak a gyereknek uzsonnára.
4. A mártír anya kritizálja a párját, amiért nem segít, de ha mégis segít, akkor az a baj, hogy semmit nem csinál olyan tökéletesen, mint a mártír anya, tehát azt mondja neki, hogy „na, tudod mit, inkább majd én elintézem.”

Kedves mártír anyák! Nem igaz, hogy senki nem értékel titeket. Ti nem értékelitek magatokat! Nem engedtek meg magatoknak sem örömöt, sem élvezeteket, sem lazítást, mert úgy gondoljátok, nektek ez nemhogy nem jár, de egyenesen luxus. Való igaz, hogy az anyaság kemény feladat. Napi 24 órás, heti 7 napos munka. Miért teszitek hát ezt a munkát még nehezebbé?

Miért mutogatjátok az erőfeszítéseiteket úgy, mintha azok kitüntetések lennének? Miért nem vagytok inkább büszkék magatokra? Miért nem örültök magatoknak? Nem vagytok sem hősök, sem áldozatok azért, mert rengeteg házimunkát csináltok, mert sok az életetekben a monoton hétköznap, vagy mert a kialvatlanságtól táskás a szemetek alja. A világ sosem fog szuperanyának látni titeket. Csak egy fáradt, keserű, örömtelen nőt, aki panaszkodik.

Nem tudtok igazán jól gondoskodni a családotokról, ha nem figyeltek oda magatokra, a saját igényeitekre, vágyaitokra, álmaitokra! Nem tudtok közösen gyereket nevelni, ha állandó feszültségben éltek a párotokkal. Nem tudtok jobbak lenni azáltal, hogy állandó áldozatokat hoztok. Egyetek süteményt. Ne szedjétek össze mindig a morzsákat. Mondjatok többször igent és kevesebbszer nemet. Menjetek el kávézni, és ne rakjatok előtte rendet. Hagyjátok, hogy a párotok / barátnőtök / anyukátok / gyerekeitek segítsenek. Ne kontrolláljatok mindig mindent! Ne vegyetek mindent olyan véresen komolyan! És…mosolyogjatok!