Anyatest, meg ami ezzel jár
Itt a tavasz, sorra bújnak elő az online magazinokból a különféle bikinibody okosságok, ezzel párhuzamosan meg a testtudat, a szeresd önmagad, és a bátor asszony megmutatta, hogy néz ki a hasa szülés után, és neki jó így a strandon.
Én például világéletemben kövér voltam, mármint mentálisan, akkor is, amikor 23 évesen 47 kiló voltam. Akkor is úgy éreztem, hogy nagy a seggem. Aztán nemrég a kezembe került néhány akkori bikinis fotó. Jézusom, bárcsak tudtam volna, hogy mennyire jól nézek ki. Körbekérdeztem pár barátnőmet, elővették a régi képeket, és mindenki ugyanezt mondta: Jézusom, bárcsak tudtuk volna akkor.
Mentálisan kövér voltam 12 éve, amikor terhes lettem. És most is mentálisan kövér vagyok. Lehet, hogy csinálok pár bikinis képet, aztán jól elrakom a következő tizenpár évre. De nem ez az érdekes, mert az, hogy csinálok-e bikinibodyt nyárra, igaziból csak rajtam múlik.
Viszont ebben az egész test kérdésben van egy csomó tök érdekes dilemma.
Szép legyen, vagy elég, ha figyelek, hogy jól működjön?
A testtudat spektrum egészen végletes szegleteiből is szoktam olvasgatni. Az egyik véglet a mindenki képes baromi jól kinézni, csak sokat kell edzeni, okosan enni (mínusz nyilván bizonyos egészségügyi állapotok), és aki nem néz ki jól, az lusta, igénytelen disznó, aki megérdemli, hogy elhagyja a pasija, és a macskák is csak bottal piszkáljanak felé.
A másik véglet meg a Nagy a seggem, teszek rá, és mindenki bekaphatja, mert ez vagyok én.
Közben meg már azt sem tudjuk, mi a reális. Mint amikor valaki rácsavarodik a lakberendezésre, és azt képzeli, mások lakása a nap 24 órájában/365 nap úgy néz ki, mint a magazinok megstylingolt képei.
Ha megnézem, az elmúlt 12 év mérlegét, +2 kiló, +2 terhesség/gyerek, tök más élet, tök más fontosság, sokkal kevesebb én-idő, egészen más szempontok a szabadidő eltöltésére.
Persze, nem oké a nagy túlsúly. Nem oké az igénytelen kajálás. Nem oké a nulla mozgás. De nem azért, mert nem szép, hanem mert nem funkcionális. Ha szeretnénk még hatvan éves korban is lehajolni megkötni a cipőnket, és nem szeretnénk összevissza operálva, gyógyszerezve leépülni, akkor ezért tenni kell, már csak a gyerekeink kedvéért is.
De egyszerűen korlátoltság leigénytelenezni minden negyvenest, akinek nincsen megatökéletes teste, ha van neki viszont egy olyan, amit karbantart, amire vigyáz és ami jól működik. Lehet, hogy valakinek sokkal jobb üzlet hetente csak kétszer tornázni, és másik két nap a kölykökkel társasozni.
