“Apád megszerelte a csapot, azért csöpög”
A szülők közti kapcsolaton múlik leginkább, biztonságban érzi-e magát a gyerek. Ahogy egymáshoz szólnak a szülők, az nemcsak megmutatja, rendben vannak-e egymással, de alakítja is a kapcsolatot. Legyünk szolidárisak a szülőtárssal, ha jót szeretnénk a gyerekünknek!
Angry twenty something couple yelling at each other
Apád megint szerelőnek képzelte magát, ezért folyik még jobban a csap.” „Anyád most azt hitte, vicces volt.” Ki ne hallott volna játszótéren, baráti társaságban, esetleg a saját szájából hasonló mondatokat. Ezek is azok közé az ártatlannak tűnő, valójában alattomosan mérgező kijelentések közé tartoznak, amik rombolják a szülők közti szövetséget, ezen keresztül a gyerek biztonságérzetét. És ha túlmegy egy szinten, akár azt is mondhatjuk, egészségét.
Ha röviden meg kellene határoznunk, mi az a tényező, amin leginkább múlik, képes-e testileg, lelkileg egészségesen fejlődni egy gyerek, legyen bármilyen életkorú, a legjobb válasz az, hogy a családi egyensúly, aminek a szülők közötti kapcsolat, a jó értelemben vett szövetség az alapja. Nem véd- és dacszövetség, hanem egymás megbecsülése, az együttműködésre való hajlandóság. A gyerek ezt nem feltétlenül figyeli tudatosan, de érzi, mennyire stabil, és ha meginog, az nagyjából olyan érzés, mintha egy hánykolódó hajón kellene az óceánon közlekednünk.
Hogy érzi-e ezt a biztonságot a gyerek, leginkább persze azon múlik: ténylegesen jól megvannak-e a szülei, elégedettek-e egymással, a kapcsolatukkal. Megtéveszteni nem lehet a gyereket. Tehát, amikor arról beszélünk, vigyázzunk, hogyan szólunk a szülőtársunkhoz, akkor nem arról beszélünk, hogyan játsszuk el a harmóniát, hanem, hogy hogyan tartsuk fenn, vagy építsük. Hiszen a mondatoknak nagy az ereje, a másik szülőre is hatnak, ránk is visszahatnak, és nemcsak kifejezik, hanem valóban alakítják a kapcsolatot.
Sok szülő hajlamos azt hinni, ha nem esnek egymásnak ordítozva a másik szülővel, akkor már minden rendben van. De sokkal finomabb jelek is árulkodnak róla, milyen köztük az együttműködés. Például ezek.
Szolidárisak vagyunk-e egymáshoz?
Popper Péter mondta, ha egy társaságban a férj leönti magát, mindenki nevethet, csak a felesége nem, mert a házassághoz hozzátartozik a lojalitás.
Manapság nem népszerű ez a szó, pedig nem alárendeltséget jelent, hanem azt, hogy a másik tudja, ha nincs igaza, vagy kínosan viselkedik, akkor sem fordulok el tőle, nem döföm hátba, az összetartozásunk akkor is megmarad. Azaz, kettőnk szövetsége fontosabb, mint a pillanatnyi komfortérzetem vagy az igazam. Félreértés ne essék, ez nem jelenti, hogy a gyerek előtt mindig egyetértést mímelünk, és fogcsikorgatva bólogatunk. Hanem, hogy szövetségesként gondolunk a párunkra, és úgy is szólunk hozzá vita esetén is.
