Apák szülési szabadságon? Nem ciki, menő!
Nemrég hatalmas vitát váltott ki, amikor egy bostoni műsorvezető élő adásban felelősségre vont egy sportolót, aki néhány napot kihagyott a szezonban, hogy újszülött kisbabájával és feleségével legyen.
Az adásban elhangzottak szerint az atléta „kihasználja” klubját, és cserbenhagyja a szurkolókat, mivel profi sportolóként mindig elérhető kell, hogy legyen, és nem vehet ki szabadságot olyan „csip-csup” ügyekért, mint egy gyerek születése.
Szerencsére ma már egyre több újdonsült apuka gondolja úgy, hogy fontos a jelenléte egy baba születésénél, és az azt követő néhány hétben. Olyan pótolhatatlan időszak ez, amit, ha egy apa kihagy, utólag aligha lehet azzal magyarázni, hogy „viszont közben száz százalékban helyt álltam a munkahelyemen”. A baba születése utáni hatvan percet „aranyórának” nevezzük, s ennek a gondolatnak a mentén nyugodtan hívhatjuk az első 6-8 hetet aranyheteknek. Mind az újszülött, mind a szülők számára rendkívül meghatározó, hogy milyen minőségben, és mennyire együtt vagy külön töltik ezt az időszakot.
Ha az apa tudja támogatni, segíteni az anyát mind fizikailag, mind lelkileg, akkor az anya sokkal kiegyensúlyozottabb marad, ami hosszabb szoptatási időt, szorosabb kötődést jelent a babához, valamint a párjához, miközben jóval kisebb az esélye annak, hogy megjelenjen a gyermekágyi depresszió.
Azt mondják, egy nő abban a percben válik anyává, amikor észreveszi, hogy várandós, egy férfi pedig akkor lesz apa, amikor először tartja a karjában kisbabáját. Noha azért ebben a mondatban erős túlzások vannak, az biztos, hogy egy nő sokkal jobban fel tud készülni a szülői szerepre, mint egy férfi, hiszen kilenc hónapon át napról napra érzi magában azokat a testi-lelki-mentális változásokat, amelyek az anyaság velejárói, ezzel szemben a férfi mindezt csak kívülről figyelheti, és tehet meg mindent, hogy segítse párját és belerázódjon a leendő apa szerepébe.
Ráadásul a baba születése után a férfinak, ha nem marad otthon szabadságon, akkor a munka előtti és utáni rövid időszakokban kell pillanatok alatt átváltoznia dolgozó emberből apává, miközben az anyának ehhez éppen napi 24 óra áll rendelkezésére.
És már jönnek is a feszültségek, hiszen, miközben az apa tulajdonképpen ugyanúgy tölti el hétköznapjait (a munkahelyén) mint addig, az anya minden percét ebben az új szerepben éli, és nem érti, a párja miért nem látja át és érti meg mindazt a sok-sok csodát és rengeteg nehézséget, amit ő tapasztal.
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy az apák otthon maradjanak nem csupán egy, hanem – lehetőleg – több hétre a gyermekük születése után. Mind a babának, mind a már megszületett testvéreknek, mind az anyának és az apának alapvető, és rendkívüli fontossággal bíró időszak ez. Ahogy egy édesapa fogalmazott: „Az, hogy apa lettem, meghatározza, ki vagyok most. Az életemben minden, de minden ebből indul ki. Egyedülálló, egész életre szóló élmény ez, amelyet minden apának át kell élnie.”
via
