Arccal a Nap felé

Milyen sokszor halljuk, vagy meséljük mi magunk, hogy császrmetszéssel, epidurális érzéstelenítéssel, vagy vákuummal született a kisbabánk, mert rosszul feküdt? Az ún. occiput posterior (OP)-pozícióról akkor beszélünk, amikor a kisbaba arrcal felfelé születik, vagyis hátával az édesanyja háta felé helyezkedik el. A babák 15-30 százaléka indul el kifelé ebben a helyzetben, de csupán öt százalékuk az, aki így is marad. Az OP-pozícióban fekvő babákat a legtöbb esetben valamilyen beavatkozással segítik a világra (oxitocin-infúzió, epidurális érzéstelenítés, vákum, császármetszés, fogó). Egy ausztrál bába azt elemezte blogjában hogy az OP valóban igényel-e különleges eljárást, vagy eltúlozzák ennek a pozíciónak a veszélyességét?

A kisbabák egy része vagy azért születik arccal felfelé, mert ebben a pozícióban maradnak a szülés indulásakor, vagy azért, mert születés közben elfordulnak. Az OP-pozícióban lévő babákkal kapcsolatban általában jellemző lehet, hogy baba jóval a kiírt időpont után születik meg, nehezen indul meg a szülés, szabálytalanok az összehúzódások és lassabban tágul a méhszáj. Ezek a jelenségek csak akkor válnak problémává, ha megpróbáljuk a szüléssel kapcsolatos általános elvárásokat ráhúzni a helyzetre. Az OP miatt elhúzódó szülést leginkább oxitocinnal igyekeznek “stimulálni”, amely növeli a magzati distress kockázatát és a vajúdó anya fájdalmát.

Felesleges beavatkozások?

Nehéz megmondani, hogy a OP-pozíció befolyásolja-e a fájdalom intenzitását, vagy milyenségét. Számos, arccal lefelé született baba anyukája számolt be arról, hogy nagyon fájt a háta szülés alatt, míg az OP-pozícióban születő gyerekek édesanyjai nem szoktak erről panaszkodni. Sajnos a nők között gyakran elterjed, hogy az OP-pozícióban lévő babákat sokkal nehezebb megszülni. Pedig fontos hangsúlyozni, hogy minden születés és minden nő fájdalomtűrő képessége más. Van, aki nagyon megszenvedi az arccal lefelé, vagyis OA-pozícióban születő gyermek szülését is, más pedig nem igazán számol be komoly nehézségekről OP-szülésnél sem. Mégis, a bevett orvosi szokások miatt az OP-babák anyukái gyakran vagy automatikusan epidurális érzéstelenítést kapnak, ami lehetetlenné teszi, hogy az anya ösztönösen mozgassa a testét és segítsen a babának megfordulni, vagy oxitocint, ami nagyon megnöveli a fájdalmat, vagy egyszerűen fel sem kínálnak nekik más lehetőséget, mint a császármetszés.

Bűntudat

Amint az OP-baba áthalad a medencén, a feje hátsó része nyomást gyakorol az idegekre, amely arra késztetik az anyát, hogy nyomjon. Ez az inger valószínűleg segíthet abban, hogy a baba megforduljon. Sajnos azonban ezt a jelenséget is problémaként értékelik az orvosok, és általában epidurális érzéstelenítőt adnak. A nők gyakran saját magukat hibáztatják, amiért a babájuk OP-pozícióban született. Azt kérdezgetik maguktól, hogy mit csináltak rosszuk, vagy mit kellett volna csinálniuk. Erre az orvosoktól általában azt a választ kapják, hogy az OP-pozíció eltér az “optimális magzati helyzetektől”, ami még jobban erősíti az anyákban azt az érzést, hogy befolyásolhatták volna a baba fekvését.

Bizalom

Itt az ideje, hogy ne gondoljunk többé úgy az OP-re, mint egy “rossz” fekvési pozícióra. Valószínűleg mind az arccal felfelé, mind az arccal lefelé fekvő babáknak jó okuk van arra, hogy abban a pozícióban legyenek, amilyenben vannak. A várandós kismamában, akinek a magzata OP-helyzetben fekszik fontos tudatosítani, hogy bízzon saját testében és a babában, és hogy a szülés valószínűleg kicsit eltér majd a szokásos szülési folyamatoktól, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lesz az OA-szüléseknél. Érdemes kipróbálni néhány módszert, hogy a baba esetleg megforduljon, de ha mégsem teszi, akkor nem kell erőltetni, vagy megijedni. A szülés alatt nem szabad arra biztatni a kismamát, hogy ne nyomjon, ha ő úgy érzi, hogy muszáj – függetlenül a méhszáj nyitottságától. A fájdalmat csökkentheti az előrehajoló testhelyzet, a meleg víz, vagy a keresztcsontra gyakorolt enyhe nyomás.

Íme, egy megdöbbentő videó egy arccal felfelé születő babáról: