Átmenet az óvodából az iskolába
Vége a felhőtlen gyermekkornak – szoktuk mondani, mikor gyermekünk az óvodából az iskolába kerül. Bizonyos fokig ez igaz is, de ne siettessük, nem éri meg.
flickr/jalilarfaoui
Szerencsére elég sok lehetőségünk van, nekünk szülőknek is, hogy megkönnyítsük gyermekünknek az átmenetet. Látogassunk meg több iskolát is, ami gyermekünk számára megfelelő lehet. Ismerkedjünk az ottani körülményekkel, szokásokkal, ha lehet, a leendő tanító nénivel, hiszen nálunk jobban senki nem ismeri gyermekünket. Amikor van lehetőség, vigyük magunkkal gyermekünket is és közösen hozzuk meg a döntést. Fontos, hogy a gyermek személyiségének megfelelő pedagógussal kezdje meg iskolai éveit, hiszen az ekkor szerzett élmények, hatások egy életre meghatározóak lesznek számára. Itt dől el, menyire szeret majd iskolába járni, hogyan tanul majd, miképpen változik a személyisége. Az óvodák többsége szervez „kirándulást” a körzeti iskolába, és néhány helyen még ma is meglátogatják az elsősöket otthonukban a leendő tanítók még a nyár folyamán, ezzel is megkönnyítve az „első lépéseket” az iskolában. Ilyen módon nagymértékben leküzdhető a stressz a gyermekekben, akik szinte már jó ismerősként léphetnek először az osztályterembe. A tanító már jó ismerősként tudja üdvözölni gyermekünket, így az esetleges görcsből örömforrás lehet.
Mint tudjuk a nevelés alapjaiban bizalmi kérdés. Csakis együtt – gyermek, szülő, tanító – tudunk sikereket elérni és kiegyensúlyozott, minden iránt érdeklődő emberpalántát nevelni. A legtöbb óvodában játékos formában készítik fel a gyerekeket az iskolára. De mint tudjuk, megszűntek a kötelező jellegű foglalkozások, így csak akkor vesz részt ezen gyermekünk, ha az óvó néni elvarázsolta és így önszántából „tanul”.
