Az ADHD-s gyerekekkel minden vásárlás kaland
Ehhez mondjuk sok esetben inkább hisztizéssel és kézen állva szitkozódással járulnak hozzá a hiperaktív gyerekek.
Mire gondolunk, ha a boltban mellettünk egy ovikorú gyerek percek óta szirénaként visít, mert az anyja visszatette a polcra a zacskó csipszet, miután a kislány seggfejnek nevezte? Hm. Miért nem nevelte meg? Szétreped a fejem, ha nem hagyja abba? Jézusom, üsse már le valaki?
Valljuk be, általában elég sok mindenre, de arra, hogy szegény nő/szegény gyerek, arra elég ritkán. Taylor Myers, a négy éves, ADHS-s Sophie édesanyja ezt elég pontosan tudja. Élete során több százszor jött már ki a boltból vásárlás helyett, mert a gyerek hisztizett.
Az ADHD-s, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő gyerekek szüleire valóban ritkán gondol az ember, amikor fáradtan sorban áll egy boltban, és kitör mellette a világháborúkhoz vezető konfliktusok intenzitására emlékeztető anya-lánya harc egy zacskó chipsért.
Pedig a szülők dolga összehasonlíthatatlanul nehezebb ezekben a szituációkban, és ahogy ez a példa is mutatja, beszólás helyett viszont egy vadidegen segítsége elég lehet a tomboló ifjoncok lecsillapításához.
Amíg ki nem dől
Taylor Myers saját bevallása szerint egyszerűen ki szokott sétálni az üzletekből, ha 20-30 próbálkozás után sem képes leállítani a négyéves kislányát, aki ha egyszer felpörög, egészen addig csapkod és visít, amíg el nem alszik vagy valami váratlan dolog el nem tereli a figyelmét. Az azóta jó pár alkalommal megosztott Facebook posztjában részletezett chips-szituáció sem nézett ki túl jól: Myers épp a könnyeivel küszködve küldött el a francba egy türelmetlen sorbanállót, amikor egy megértőbb hölgy a segítségére sietett, és megakadályozta a helyzet elmérgesedését.
