Az agyad sem fog igazán, ha veszteség ér

Megvonási tünetek, tolakodó gondolatok, torzítások nehezítik a szellemi működést.

háttér
2018. január 22. Dívány

Pszichológiai szempontból nem csak egy rokonunk vagy szerettünk halála, de akár kedves  háziállatunk elvesztése, sőt, egy párkapcsolatunk utániszakítás is nagyon hasonló folyamatokat jelent. Veszteségeink feldolgozása, a gyászmunka életünk embert próbáló feladatai, kihívásai. A megküzdésre vonatkozó közös bölcsesség, a rituálék rengeteget segít ilyenkor a krízis érzelmi terheinek viselésében. A halálesetekre kialakult szertartások például amellett, hogy kereteket adnak a gyásznak, a folyamatos tevékenység révén szorongásoldó erővel is bírnak. Ugyanezt a cél szolgálják a párkapcsolat végére vonatkozó forgatókönyvek is: be kell rúgni, el kell menni valahova, át kell hívni valakit, akivel meg lehet enni egy vödör fagyit (fejenként), együtt sírni, beszélni róla. Mivel mind a válás, mind pedig a szakítás mint olyan jóval szerényebb történetiséggel rendelkezik, így a módszerek is kevésbé kidolgozottak. Jól látható ugyanakkor, hogy az alapvető motívumok, amilyen a társas támogatás keresése vagy a szorongást oldó módszerek (alkohol, „kibeszélés”, evés stb.) itt is azonosak.

Viszonylag sok információt és mintát kapunk tehát arról, mit illik, mit kell, vagy éppen mit érdemes csinálni ezekben az esetekben. Az alapvető érzelmi reakciókon túl azonban nagyon is keveset tudunk arról, milyen változásokra kell számítanunk, ami saját testünket és lelkünket illeti. A gyász-okozta testi reakciókról korábban részletesen is írtunk már, ahogy a veszteségek lélektani hatásairól is, így most azt járjuk körbe, hogyan érinti mindez az agyműködést, vagy ha úgy tetszik: a szellemet.

Függőség

A szerelem, a ragaszkodás egy nagyon is komoly függőség. Akárcsak a drogosnak a szer, az illető személy, kisállat vagy akár egy tárgy agyunk jutalmazó (dopamin-) rendszerét aktiválja. Csinálni márpedig azokat a dolgokat szeretjük, melyeknél minél több dopamin szabadul fel az agyunkban, és hamar rátanulunk arra is, hogy ezt hogyan tudjuk elérni. Ha valaki vagy valami jelenléte az, ami a szükséges dopamint felszabadítja, igyekszünk minél több időt vele tölteni. Mikor pedig távol van, hiányzik. Megvonást élünk át, ez pedig a lelki gyötrelmeken túl a gondolkodásra is komoly hatással lehet. Elterelődő figyelem, koncentrációs nehézségek, feledékenység, az analitikus gondolkodás teljes válsága.

A cikk itt folytatódik!