Az anyám, aki belebetegedett a szerelembe
Anyám egy értelmes, szép nő volt, aki fiatalon megismerkedett egy férfivel, akibe nagyon szerelmes lett. Hiába a szülői tiltakozás, az időközbeni szakítások, ő mindig visszament, vagy éppen visszafogadta azt az embert, aki a lábát törölte belé. Az apámat.
Kár lenne részletekbe menően beleásni magunkat a családi történetbe, hiszen mi magunk, a családtagok sem tudjuk, hogy mi is történt valójában. A kezdetektől napjainkig szinte csak mendemondákból tevődik össze, hogyan lett egy szerelemből összeomlás, család- és gyerekelhagyás, válás majd újra-újra visszajárás és végső búcsú.
A történetben a főszereplők mellett a gyermekek sorsa is szerepet játszik, de a mostani cikknek nem ez a kiindulópontja. Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy rosszul sikerült válás után a gyerekeknek mit kell látniuk. Ebben az esetben azt, ahogy egy életerős nő összeroppan az elhagyatottság érzése miatt. Korábban írtunk arról, hogy milyen az, amikor egy apa elhagyja a gyermekeit, majd beszélgettünk dr. Hídvégi Márta pszichológussal arról, hogyan is kéne „jól” válni, hogy a gyermekek ne sérüljenek.
Az anyám összeroppant, amit felnőtt fejjel megértek, mert otthagyta élete szerelme, és ő mindig bízott benne, hogy újra összehozhatja a családot, amikor a férfit visszaengedte az életébe. Végül ez tette őt és a családunkat is tönkre. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy az anyám folyamatosan arra használt minket, hogy információkat tudjon meg róla. Ha barátnője volt akkor azt kellett hallgatnunk, hogy menjünk, élvezzük, ő az új anyánk, ha nem volt, akkor meg reménykedett, hátha apám őt választja egy kis időre.
Gyerekként a szüleid válása utána – főleg, ha ők nem ügyelnek a lelki épségetekre – megszűnik egy védőháló, ami korábban biztonságot nyújtott az életben. Ezután már csak a kétely marad, amikor te is a párválasztás útjára lépsz. “Én most jó vagyok a másiknak? Engem is el fognak hagyni? Én is úgy viselem mint az anyám? Jó kapcsolatban vagyok egyáltalán?” Kérdések, amiket nem tudsz megválaszolni.
Belebetegedni a szerelembe
Ezt a címet szántam ennek az írásnak, mégpedig azért, mert ez egy létező jelenség. Nem, nemcsak a gyakorikerdesek.hu-n, hanem a pszichológiában is. Korábban már írtunk a pszichoszomatikus betegségekről, ez is egy ilyen. A fájdalom, az elveszettség érzése nem hagyja nyugodni az embert, ami szinte testi tüneteket produkál.
Az, aki nem képes túltenni magát a szakításon, elkezd reménykedni és a reménytelen szerelembe betegszik bele. Abba, hogy a másik kihasználva ezt vissza-vissza jár, és mindig elhúzza az orra előtt a mézesmadzagot. A Diet Welt című német online magazin hozta nyilvánosságra azt a kutatást pár éve, amiben leírják, hogy a szerelmi bánat sokkal veszélyesebb, mint a krónikus stressz, mert ebben nincs egy perc szünet se. Amikor a szerelmes fél, jelen esetünkben a nő, meglátja a vágyott férfi képét, akkor azonnal megugrik a vérnyomása és ez még szívritmus zavarokat is okozhat.
Korábban a HVG így írt a megtört szív szindrómáról: A németországi Tübingen egyetemén egy kutatócsoport azt állapította meg, hogy az elhagyott nőknél a válás a szó legszorosabb értelmében nyomot hagyott az agyban, megváltoztatta az agy szövetét, hasonlóan ahhoz, ahogy a depresszió teszi. Az agy bizonyos részei, amelyek normális körülmények között aktívak, ebben az esetben nem működtek. Nem működött például az úgynevezett mandulamag, amely érzéseket és motivációkat irányít.
Hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből?
Röviden és tömören: elég nehezen. Ha egy házasság tönkremegy, meg kell adni a módját a gyásznak, majd le kell zárni a kapcsolatot fejben, lélekben egyaránt. Ha az elhagyott fél nem tud továbblépni, akkor mindenképp szakember segítségét kell kérni. A lezárás azért fontos egy család életében, hogy szülőként tudjanak együtt boldogulni a félek, ha házastársként nem is.
