„Az egyenes vonal, az Margit” – avagy: Az asszony, akit mellém adtál…

Ádámi magyarázkodás helyett meghittség és beszédes elköteleződés. A Schönstatt-családakadémia első erdélyi végzőseinek december 8-i, máriaradnai küldetésünnepéről írt Serbán Mária.

Ha azt mondom, olyan házaspárokat láttam, akikre jó ránézni, és akiknek nem esik nehezükre mélyen egymás szemébe nézni, azt mondják, szerencsések? Szerintem inkább szorgosak kapcsolatuk építésében, és kitartóak. Ráadásul még hisznek is. Hisznek abban az igenben, amit sok évvel ezelőtt mondtak ki egymásra, hisznek a jó Istenben, aki kíséri közös útjukat, és hisznek abban, hogy a szépen megélt házasságukkal az otthon ajtaján kívül is küldetésük van.

A temesvári és a nagyváradi egyházmegye hét házaspárja végezte el a Schönstatt-mozgalom kétéves képzését, vagyis „kijárták” a családakadémiát, és szombaton „le is diplomáztak”. Pontosabban, azt a jelképes okiratot vették át személyesen Pál József Csaba főpásztortól – a Romániai Püspöki Konferencia családpasztorációért felelős püspökétől –, amely talán még hangsúlyosabbá és „látványosabbá” teszi, elsősorban a saját plébániájukhoz tartozó vagy a baráti körükben élő házaspárok és családok felé szóló küldetésüket. Jól működő család lenni, és más családokat is ebben segíteni.

A Schönstatt-családakadémiáról már olvashattunk, most maradjunk ennél az ünnepi, zárópillanatnál. A hét család egy híján húsz gyermeke közül volt, aki gitárt, más bongót vagy furulyát ragadott, és az egyik apuka vezetésével szépen végezték a zenei szolgálatot azon a szentmisén, ahova elkísérték a családokat meghívottjaik is, köztük a plébánosaik. Tisztán látszott, hogy mindenki nagyon készült a szépen megszervezett liturgiára, így lett családiasan ünnepi, alkalomhoz illő és megható momentumokkal. Mert milyen, ha nem megható, vagyis inkább: „szívtisztító”, ahogyan a gyerekek közül a legkisebb fiúk fehér kesztyűcskékben, igazi összeszedettséggel vigyázzák a „püspök bácsi” pásztorbotját, vagy éppen ritmusra billegetik ölükben a püspöksüveget?

A családbarát főpásztor pedig – vagyis Pál atya, ahogy őt a házaspárok nevezik (hisz püspökké szentelése előtt is részt vett találkozóikon) – a legegyszerűbb és legszemélyesebb gondolatait osztja meg, például a párok bemutatkozójához kapcsolódva. „Fogalmam sem volt két évvel ezelőtt, amikor az akadémia kezdődött, hogy mire jelentkezek” – mondta az egyik férj. Ezt az evangéliumban felolvasott angyali üdvözlettel hozta összefüggésbe a püspök: Máriának fogalma sem volt arról, mi hogyan fog történni. De nyitott szíve volt a kegyelemre, és nem beletörődésből, sokkal inkább bizakodva mondta ki igenjét. Ugyanakkor, jobb kérdezni – ahogy Mária tette (hogyan lehetséges?) –, mint hárítva magyarázkodni, ahogyan az első emberpár.

A bejegyzést bővebben itt olvashatjuk.

Fotó: Magyar kurír