Az Egyház útja a család – Családkongresszust tartottak Balatonakarattyán
November 22. és 24. között Balatonakarattyán, a Magyar Honvédség rekreációs, kiképzési és konferenciaközpontjában tartották meg a 25. országos családkongresszust. Állam és Egyház a családért címmel gazdasági, jogi és teológiai megközelítésben foglalkoztak a családok helyzetével.
„25 éve a boldogabb családokért” mottóval hirdette meg hagyományos családkongresszusát a Magyar Katolikus Családegyesület. Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni a családreferensek – világiak és papok – országos találkozóján. November utolsó hétvégéjén intenzív három napra gyűlt össze a közel 150 résztvevő.
Mi történt 1999 óta, a Boldogabb családokért címmel írt körlevél megjelenése óta? – ez a kérdés állt Lukács László SchP előadása középpontjában, melyben a családokat tekintve nemcsak a magyar helyzetre nézett rá, hanem Európára is, és azt is vizsgálódása alá vonta, hova kell ma az Egyháznak a hangsúlyokat helyeznie a pasztorációban.
A Vigilia főszerkesztője megállapította, az eltelt csaknem húsz évben a család jelentősége leértékelődött, mára a hagyományos családmodell már nem meghatározó, és nem az egyetlen párkapcsolati forma. Míg 2001-ben egyedül Hollandia volt az az ország, mely elismerte az azonos neműek házasságát, addig a legutóbb Ausztria felzárkózásával egész Nyugat-Európa eljutott a tiltástól az azonos neműek házasodási lehetőségének törvénybe iktatásáig. Az elv, hogy ne diszkrimináljunk, és hogy mindenkinek joga van saját élete felett rendelkezni, általánossá vált, és jelzi a megváltozott közhangulatot. Mindeközben a világ másik fele: Ázsia, Afrika országai büntetik, enyhébben vagy szigorúan, a halálbüntetésig elmenve, az azonos neműek házasodását, ugyanakkor Európa számára idegen párkapcsolati formákat engedélyeznek, így a poligámiát, poliandriát. Az Egyház álláspontja ebben a kérdésben a Katolikus Egyház Katekizmusa 2357. pontjában olvasható. Ma legfontosabb kérdés a lelkipásztori kísérés mibenléte. Ebben irányadó, hogy Ferenc pápa különbséget tesz bűn és bűnös között, kimondva, hogy az azonos neműek szeretetkapcsolatában is van érték. De a viszony hozzájuk továbbra is megoldatlan, foglalkozni kell vele – hangsúlyozta az előadó.
A demográfiai helyzetet illetően Lukács László nem osztotta a kormányzat optimizmusát, azt a megállapítást hozta, miszerint még optimista jóslások szerint is csökkeni fog a magyar népesség, de a pesszimista jóslások szerint a jövőben 6-7 millióra esik vissza lélekszámunk. Legfontosabbnak a társadalmi szemlélet áthangolását látja. Amíg van gyerekmentes bolt, étterem és szálloda, aligha lesz változás – mutatott rá a piarista teológus.
A változások másik nagy motorja a tudományok fejlődése. Beavatkozunk mindenbe – utalt a prenatális diagnosztika, az őssejtkutatás, a nemzésbe való mesterséges beavatkozásokra Lukács László. A „designer bébi” kiszorítja a közfelfogásból, hogy az ország jövőjének legnagyobb értéke a gyerek, nevelődéséhez, felnövekedéséhez nélkülözhetetlen közeg pedig a család. Ezért hangsúlyozottan oda kell figyelni a szegénységre, a kallódó gyerekekre és a családban lévő erőszakra, de a nevelőotthonokba kerülő gyerekekre is.
Lukács László kiemelten foglalkozott azzal, mi a család helye az Egyházban. Rámutatott a II. vatikáni zsinat hozta fordulatra, mely a házasság elsődleges céljaként a szeretetközösséget határozza meg, és kimondja: a házasság egyenrangú felek kapcsolata – szövetsége – Isten kegyelméből. A pápai megnyilatkozások és intézkedések mentén bemutatta azokat a határozott törekvéseket, melyek az Egyház családiasabb és közösségibb lényegéért tettek lépéseket. Kiemelte II. János Pál pápa Familiaris consortio kezdetű enciklikáját és XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű, 2009-ben megjelent megnyilatkozását. Mindkét egyházfő azt üzente a világnak, az Egyház kész társadalmi tanítását átértelmezni, és kifejezni, hogy a szeretet az az erő, mely át tudja alakítani a kozmoszt, tehát az emberiség fejlődésének útja a szeretet. Így fogalmazták meg az ingyenesség és testvériesség társadalmának eszményét. Az enciklikák mellett az 1981-ben alapított Családok Pápai Tanácsa, 1994-től a családok világtalálkozója is azt szolgálta, hogy az Egyház közvetítse a világ felé a család értékét. Ezt a törekvést folytatta Ferenc pápa, amikor 2014-ben helyzetelemzésre hívta össze a világegyház püspökeit és első ízben a világi testvéreket a családszinóduson, majd 2015-ben folytatta a tanácskozást. Azt fogalmazta meg az egyházfő, hogy az Egyház útja a család, és kinyilvánította, az Egyház a családok felelős útitársa kíván lenni, segítve őket a mindennapi élethelyzetekben.
Lukács László kitért a két szinódust magába foglaló Amoris laetitia kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdítás sokat vitatott, a szabálytalan élethelyzetekkel foglalkozó fejezetére. Megfogalmazta: a katolikus párok is az ideiglenesség kultúrájában élnek, a megkötött házasságok jó része nem eléggé átgondolt. Ezért tartotta indokoltnak, hogy az elvált és újraházasodott párok esetében éljen az objektív norma és a szubjektív megkülönböztetés lehetőségével. Végkövetkeztetésül Lukács László azt állapította meg, úton járunk, a család és az Egyház, a szeretet evangelizációjának útján.
A bejegyzés itt folytatódik.
Fotó: Magyar Kurír
