Az eltűnt ikrek nyomában…

A mesterségesen fogant babák 10-15 százalékának a méhben még volt ikertestvére, aki néhány hét után – többnyire nyomtalanul – felszívódott. A természetes úton fogantaknál is jóval több terhesség indul ikerterhességként, mint ahány ikerpár születik.

Az 1980-as évek elejével elterjedő ultrahang-vizsgálatok során derült ki, hogy sokkal több terhesség indul ikerterhességként, mint ahány ikerpár végül megszületik. Az esetek többségében az egyik iker még a terhesség első szakaszában elhal és nyomtalanul felszívódik, ezért is hívják a kórképet eltűnő iker szindrómának (angolul: vanishing twin syndrome).

Milyen gyakori?

Arra, hogy milyen gyakori az eltűnő iker szindróma, elég változatosak az adatok, ami biztos viszont, hogy a mesterséges fogantatás esetén gyakoribb, egyes statisztikák szerint az így megszületett csecsemők 10-15 százalékának volt ikertestvére.

A témával először foglalkozó, 1986-ban készült kutatás ezer, a korai ultrahang felvételek alapján ikerterhességnek indult várandósságot követett. Eredmények szerint a terhességek 21,9 százalékánál az első trimeszterben egy magzat eltűnt, a felszívódás egypetéjű ikreknél gyakrabban fordult elő.

Egy másik vizsgálat szerint a várandósság 8. hetében a terhességek 3,3-5,4 százaléka ikerterhesség, az egyik iker az esetek 21-30 százalékában eltűnik.

Egy amerikai nőgyógyász, Patricia J. Sulak ugyancsak 1986-os vizsgálatának érdekessége, hogy igazolta: nem csak két iker közül szívódhat fel az egyik a várandósság során. Az is előfordulhat, hogy négyes ikerterhességből végül csak egy baba születik meg. Kutatásuk eredményét úgy kommentálták, hogy a viszonylag magas felszívódási ráta – az ő eredményeik szerint minden 8. ikerterhességnek indult várandósságból egy vagy több magzat eltűnt – rávilágít, hogy a méhben nagy küzdelem zajlik a térért, táplálékért és egyéb feltételekért.