Az erő legyen veled! És a gyerekeddel!

Sok szó esik a szülők szerepéről, ami jogos is, hiszen valóban ők gyakorolják a legerősebb hatást a gyermek életére. De vajon mi a helyzet az ősökkel, azokkal is akár, akik több generációval a csemete előtt éltek, akikkel nem is találkozott?

Biztos sokan fel tudnak idézni olyan jó élményeket gyermekkorból, hogy anyával, apával ülnek a fényképalbum fölött, vagy a nagyinál nézik a falon a sok kis képet, és meséltetnek, ki volt az ükapa, a dédanya, mivel foglalkozott, milyen ember volt. Órákra el lehet merülni az ilyen történetekben, és valahogy feltöltekezik az ember általa. Érdekes módon még akkor is, ha sok a nehéz, megrázó történet. Sőt, valahogy mintha tartást adna a mai, sokszor könnyebb életünknek, hogy elődeink mennyi bajjal megküzdöttek, mennyi könnyet ejtettek.

Először egy autoimmun betegségekkel foglalkozó pszichológustól hallottam arról, hogy egy kutatás részeként elmeséltette betegeivel élettörténetüket, beleértve az ősök történetét is, néhány generációra visszamenve. Maga sem számított rá, de a páciensek kivirultak a beszélgetés végére, sokkal jobban érezték magukat, pedig semmi más beavatkozás nem történt. Innen jött rá, mennyire sokat ad, ha valaki átélheti a folytonosságot, egy nagyobb történet részeként tekinthet magára.