Az internet réme

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a most felnövekvő nemzedék szinte saját iPhone-nal és internetkapcsolattal jön a világra, de legkésőbb az iskolában hozzászokik az internet használatához. Míg régen csupán az egyetemen volt alapvető feltétel a számítógép használat, ma már a középiskolában, néha az általánosban is bevált módszer, hogy a tanárok egy linkben küldik el a házi feladatot, a diákok pedig Facebook-on kérdeznek a másnapi dolgozatról. Akárhogyis, a nethasználók kora egyre lejjebb tolódik, míg a szülők egy része még nem ebbe a világba született bele, s hiányos ismeretekkel, szakértelem híján csak leshet, mikor csemetéje chatel, blogol, twittel, vagy valamilyen online közösségi hálózat tagjává válik.

Régen a textelés (sms) volt a divat, ma már – az okostelefonok világában – az online kommunikáció került előtérbe. A legtöbb fiatal jellemzően használ valamilyen közösségi portált, általánosságban pedig elmondható, hogy a körülbelül egy évvel ezelőtt kirobbant fészbúk-mizéria hatására a honi portálok háttérbeszorultak – mondja el megkeresésünkre Gombás László, a Symantec magyarországi szakértője. Ezzel az a probléma, hogy a gyerekek nem gondolkodnak előre, könnyebben átverhetőek és általában túl sok információt osztanak meg magukról. Nem gondolnak rá például, hogy egy 16 évesen kirakott polgárpukkasztó kép hogyan mutat majd tíz év múlva, ha előkerül egy állásinterjún. Az ember ugyanis változik, fejlődik a személyisége, változhat az ízlése, pártállása, de az internetre feltöltött tartalmakat igencsak nehéz kitakarítani. Egy nemrég publikált felmérés szerint az emberek csupán 30 százaléka van tisztában azzal, hogy mi van fenn az interneten vele kapcsolatban. Ők néha rákeresnek saját nevükre, ami azért sem árt, mert a mai világban már más is könnyedén megoszthat velünk kapcsolatos információkat. És bizony sokan mondják, hogy milyen jó is lenne, ha egy klikkel ki lehetne törölni egyes tartalmakat a világhálóról. 

A szülő ma már korszerű programok segítségével nyomon tudja követni, hogy milyen tartalmakat tekint meg a gyerek, és akár azt is szabályozhatja, hogy mennyi ideig használhatja az egyes programokat. Sokszor ugyanis nem az a baj, hogy a fiatal számítógépezik, hanem az a probléma, hogy nem tartja be az ezzel kapcsolatos játékszabályokat – mondja a szakember, hozzátéve, hogy az általuk kifejlesztett szűrővel nem csupán a pornográf, zaklató, politikai felbujtásra alkalmas oldalakat lehet kiszűrni, de a szülő saját profilt is létrehozhat, ahol maga szabályozza, hogy gyermeke milyen tartalmakra nem kereshet rá.

A mai világban, mikor az egyik legfőbb veszélyforrás a virtuális barátságból születő „offline” találkozás, azt is fontos tudni, hogy a szülő azt is figyelemmel kísérheti, milyen oldalakra keresett rá a gyerek, milyen fórumokon keresi az ismertségeket. Nem szerencsés, ha ez átalakul nyomozássá, de azért azt nem árt tudni, mi érdekli a fiatalt a neten – figyelmeztet Gombás László hozzátéve, hogy a legfontosabb a gyerek és a szülő közötti bizalmi kapcsolat. A legszerencsésebb, ha a család együtt tud netezni, így a szülő folyamatosan biztosíthatja a védelmet. A gyerek kutat, keres, kérdez, minden érdekli, de ha nem kap azonnal segítséget, akkor megoldja maga a kérdéses szituációt. A tévéhez hasonlóan itt sem szabad hagyni, hogy a számítógép nevelje a gyereket, viszont ha mellette vagyunk, azonnal segítségére siethetünk még akkor is, ha nem nézzük folyamatosan a képernyőt. Az sem árt, ha mi mutatunk neki korának megfelelő oldalakat, játékokat.

Arra a kérdésre, mi okozza manapság a legnagyobb veszélyforrást, a szakértő szerencsére nem szélsőséges, gyermekek zaklatásával összefüggő eseteket említ. Mint mondja, a leggyakoribb – még jó szándékú keresés közepette is – a keresőprogramok fertőzöttsége miatt felbukkanó, oda nem illő tartalom (kezdve az egészen ártalmatlan hirdetéstől a viagrán keresztül a drogokig). Szintén sokszor kerülhet bárki vírusos weboldalra, a spamek 80 százalékának érkezését valamilyen vírus okozza. Egy felmérés szerint Magyarországon a gépek 41 százaléka fertőzött, az ezek nyomán felbukkanó hirdetések pedig egész komoly iparág alapját szolgálják. Még a legjólneveltebb felhasználó is kerülhet olyan szituációba, hogy rajta keresztül küldözgetik a fertőzött üzeneteket. A fiatalok zeneszeretetére alapozva is sok átverést követnek el virtuálisan: mp3, videó vagy akár csengőhang megszerzése közben is áldozattá válhatunk. A fájlcsere azért is veszélyes, mert a torrent oldalakon fellelhető állományok jelentős része fertőzött. Azon túl, hogy vírusos lesz a gép, előfordulhat, hogy online vásárlás közben a fiatal felelőtlenül kiadja szülei hitelkártyaszámát, de az illegális letöltés miatt még a rendőrség is kopogtathat az ajtón.

A gyerekek és fiatalok ráadásul nagyon óvatlanok: elég, ha a Facebook oldalra írják ki, hogy milyen cd gyűjteménnyel rendelkeznek, máris jogi problémákba ütközhet a család. A jelszavak kezelésében is felelőtlenek: bátran megosztják egymással hozzáférésüket, akár egy közösségi portálon is, s legtöbbször mindenhol ugyanazt az egyszerű kódot használják. Ennek feltörése esetén az összes általuk használt rendszerhez hozzáférhet, aki ezzel vissza akar élni. Sok fertőzést el lehetne kerülni, ha nem kattintanánk rá azonnal az ismerőseinktől jött angol nyelvű üzenetekre, csak miután ellenőriztük, ki küldte azt nekünk. Ezért is fontos lenne megtanítani a fiatalokat arra, hogy legyenek bizalmatlanabbak, még az ismerős felhasználótól érkező üzenetekkel is – szögezi le végül Gombás László.

Fotó: novemberwolf, Flickr