„Az ízét most is érzem a számban”

Nem követjük a trendeket, ihlet alapján dolgozunk – mesél a háttérmunka mozgatórugóiról Varga Margit a Zazzi cukrászat társalapítója. A solymári üzletben található gyakran formabontó ízesítésű sütemények nem gépi szalagon, hanem egyedileg készítettek.

2005 nyarán egy orvos és két tanárnő megelégelve a ”tarthatatlan helyzetet” Budapesten – azaz, hogy alig található igazán ínyenc cukrászda a fővárosban – úgy döntött, alapít egyet. Miután árban és fekvésben egyaránt megfelelő helységet nem találtak Budapesten, az irányt Solymár felé vették. A névadás a szimbólumok jegyében telt, így a választás egy álom beteljesülését bemutató Queneau-regényre, a Zazie a metrónban-ra esett. A Zazzi szakítva a hagyományokkal elsősorban a gall cukrászat habkönnyű remekeivel vonzza közönségét.

Buktatók és lelkesedők

Abszolút nem volt előttem családi példa, ráadásul különösebben lázadó típus sem voltam – fűzi vissza a szálakat érdeklődésünkre Varga Margit társtulajdonos, aki szerint bár ez a fordulat nagyon későn érkezett az életében, mégsem volt semmilyen előzménye. Mint mondja, addig is kerek volt az élete, nem önmagát szerette volna megvalósítani, egyszerűen jött az ötlet, és éltek is vele. A fogadtatás azonban vegyes volt. – A férjem és a gyerekeim teljesen lelkesek voltak a hír hallatán, azonban a szüleim számára csalódás volt. Bár idővel voltak jó pillanataink, és találtak is örömöt benne, de teljes mértékben sosem tudtak megbarátkozni a cukrászattal.

Az elején nem tudtuk mire vállalkozunk, sok meglepetés ért, és ér a mai napig bennünket – ismeri el a kétgyermekes családanya. Véleménye szerint akkor tudták volna igazán jól megvalósítani álmaikat, ha nem kellett volna a hivatalos keretek közé szorítani. A vállalkozás ugyanis rengeteg adminisztrációs kötelezettséggel jár, ráadásul sok esetben még hét év után is nehézséget okoz egy hivatalos papír szakzsargonjainak pontos értelmezése.

Varga Margit számára a cukrászat legkellemesebb része az új ismeretek folyamatos elsajátítása. Mint mondja, talán még az új sütemények megalkotásánál is jobban motiválja a tanulás. Először Franciaországban egy többhetes tanfolyamot végzett el Gaston Lenotre intézményében, majd következett az egyik legújabb cukrászati irányzat kitalálójának Pierre Hermének az iskolája. A rendszeres továbbképzés azóta is tart, ám az Ipartestület  kapcsolatainak köszönhetően egyre több alkalommal nyílik mód Magyarországra csábítani az előadókat.

A krémestől a ribizli mák habig

Ez elsősorban azért is fontos, hiszen Varga Margit nemcsak tanuló, vállalkozó, de egy háztartást vezető édesanya is egyben. Mikor későn értem haza, gyermekeim és a férjem a fotelben ülve várták az érkezésemet – mesél a kezdeti nehézségekről, hozzáfűzve: ez a helyzet elsősorban önmagában okozott konfliktust. A családtagok ugyan sosem szenvedtek hiányt semmiben, ám ehhez sok esetben emberfeletti erőfeszítésekre volt szükség.

Ahogy az első vendégek fogadására is. A solymári érdeklődők ugyanis elsősorban dobostortáért és krémesekért ugrottak be, és bizony elkerekedő szemekkel nézték a kínálatot. A francia cukrászat műremekei az első időkben nem osztottak túl nagy sikert a tradicionális magyar gyomorban. A választék éppen ezért módosult kissé, és szép lassan a vendégek is nyitottak lettek az új ízek felé. Nehéz választani, hiszen mindegyik a mi gyermekünk – válaszol a kedvenc sütemény nevét firtató kérdésünkre. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a kínálat viszonylag kis hányada rendelkezik fantázianévvel. Kettőt azért mégis kiemel: Az „Édes álom” egy mogyoró-csokoládé keverék, a másik pedig egy rózsa, málna kombináció, melynek az ízét, ahogy mesél róla, most is érzi a szájában.

Építőkockák

Az első időkben korábban, máshol már bevált receptek alapján dolgoztak a Zazziban. A folyamatos tanulás és a szakmában eltöltött idő azonban magával hozta az újítás szelét. „Már elég sok legókockám van ahhoz, hogy a saját építményemet egyedül rakjam össze” – fogalmaz Varga Margit, akit elsősorban az ihlet dominál. Nincs konkrét tavaszi vagy téli kollekció, új darabok akkor készülnek, mikor jön az érzés, hogy alkotni kell.

A „fegyelmezetlenség” ellenére a Zazzi süteményeinek már híre van Magyarországon. A szakma is ismeri és elismeri Varga Margitékat, akik azon kevés szerencsések közé tartoznak, akik szenvedélyüknek tudnak élni.