Babát akarunk? Vagy most éppen nem? Számolgassunk!

Spirál, óvszer, hormontartalmú tabletta, és még sorolhatnánk a különböző fogamzásgátló eszközöket. Noha ezek a módszerek széles körben elfogadottak és viszonylag biztonsággal alkalmazzák őket a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében, a katolikus egyház nem tartja erkölcsösnek a védekezés ezen módjait. S hogy mit javasol helyette? A számolgatós-hőmérőzős módszert, vagyis a természetes családtervezést, rövidebb nevén a TCST-t.

A katolikus egyház a fogamzásgátlás egyetlen erkölcsileg elfogadható módszerének – VI. Pál pápa 1968. évi, Humane vitae kezdetű enciklikájára hivatkozva – a TCST-t tartja: “az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban a napokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel; s ily módon szabályozhatják a születést, hogy az erkölcsi tanítást nem sértik meg.”

Az egyház álláspontja

Nyilván mindenki hallott már a naptár- és a hőmérőmódszerről, de talán kevesebben vannak, akik pontosan tudják is, mit takarnak e kifejezések, s még kevesebben, akik a természetes fogamzásgátlás erkölcsi hátterét átlátják. Nekik szól a nemrég lemondott XVI. Benedek pápa által írt néhány sor A Föld sója című könyvből, amelyben azt foglalja össze, milyen egyházi szándék áll a fogamzásgátlás természetes módjának kizárólagos elfogadása mellett:

“Alapvetően pozitív magatartást ébreszteni az emberiségben a gyermek iránt. Újra megtalálni az eredeti igaz értelmet, tudniillik, hogy a gyermek, az új ember, áldás. Ma a szexualitás és az élet továbbadásának olyan szétválasztása előtt állunk, ami korábban ismeretlen volt, és ez teszi szükségessé, hogy a kettő közötti belső összefüggést újra megláttassuk. A harmadik szándék az, hogy ráébresszen arra, hogy a nagy erkölcsi problémákat egyszerű technikákkal, vegyszerekkel nem lehet megoldani, hanem csak erkölcsileg megfelelő életstílussal. Az emberi alapproblémák technikával magoldhatatlanok, mert bizonyos életstílust és bizonyos életre vonatkozó döntéseket igényelnek.”

A magyarországi Természetes Családtervezési Tanácsadók (TCST) Munkaközössége több mint két évtizeddel ezelőtt jött létre orvosok, pedagógusok, biológusok, pszichológusok és védőnők kezdeményezésére. A TCST szoros szakmai kapcsolatot ápol azzal a német munkacsoporttal, akik összegyűjtve a legjobb természetes családtervezési módszereket, kidolgozták a hőmérőzős módszert, vagyis a Sensiplant. Később a TCST-nek lehetősége adódott tanácsadókat képeznie, s immár 12 éve országszerte dolgoznak tanácsadók, akik városról városról járva oktatják, tanítják a természetes fogamzásgátlás módszereit.

A TCST lényege

De nézzük, pontosan mi is a lényege  TCST-nek? Tulajdonképpen, nagyon egyszerűen megfogalmazva arról van szó, hogy ha egy házaspár éppen nem szeretne gyermeket, akkor a férj nem létesít szexuális kapcsolatot a feleségével akkor, amikor a nő termékeny, ha viszont szeretnének babát, akkor pontosan ki lehet számolni, mely napokon lehet a lehető legnagyobb “sikerre” számítani.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint “a természetes családtervezés teljesen összhangban van a termékenység teremtett rendjével, mert nem avatkozik be a természetes folyamatokba, hanem az ember életfolyamatainak minden szintjén maximálisan alkalmazkodik hozzájuk. A természetes családtervezés nem manipulálja a nemzés folyamatát, tiszteletben tartja az emberi test ökológiáját és a megfogant emberi életet; megfelelő körülmények között hatékony és könnyen alkalmazható, elősegítheti a házastársak egymás közötti kommunikációjának fejlődését, ezáltal pozitív hatása lehet a párkapcsolatra is.”

A TCST honlapján található ismertető is kitér a természetes módszerek előnyeire, amelyek közül többek  között az egészség- és termékenységtudatot, a házaspárok egymáshoz fűződő kapcsolatának elmélyítését, a mellékhatás-mentességet, valamint az erkölcsileg és vallásilag elfogadható magatartásmódot emeli ki.

Módszerek

A TCST négy egyház által is elfogadott módszert ismer és tanít. Az első az Ogino-Knaus féle naptármódszer, amelynek lényege a menstruációs naptár használata. A módszer feltételezi, hogy az ovuláció általában a menstruációs ciklus 14. napján következik be, s ha egy nő minimum egy évig rendszeresen felírja, mikor kezdődik a havivérzése és hány napig tart, abból kiszámolhatja, pontosan mettől meddig termékeny: a feljegyzett legrövidebb ciklus hosszából 18-at (ez a termékeny időszak eleje), a leghosszabból 11-et (ez a termékeny időszak vége). Ezt a  módszert csak pontosan menstruáló nők használhatják, emiatt nem is tökéletesen biztonságos, mert valamennyire minden nőnek változik időnként a ciklusa.

Az ún. Döring-féle hőmérőzős módszer a reggeli, ébredéskor mérhető testhőmérsékletből következtet a termékenységre. A menstruációs ciklus első felében ugyanis alacsonyabb ez az érték, mint a második felében, amikor az ovuláció (vagyis az érett petesejt kilökődése a tüszőből) már megtörtént. Ez a magasabb hőmérséklet a következő menzesz kezdetéig tart, s a harmadik olyan naptól, amikor magasabb a hőmérséklet, már elvileg nem következhet be fogamzás. Fontos azonban, hogy betegség, gyógyszerek, stressz, trauma esetén a mérési eredmények nem lesznek pontosak.

A Billings-módszer a méhnyaknyák folyékonyságából következtet a fogamzóképességre: minél folyékonyabb ez a váladék, annál biztosabb, hogy a nő várandós lesz, ha ilyenkor él nemi életet.

Végül ismeretes még a tüneti-hőmérőzéses módszer, vagy Sensiplan, amely az ébredési hőmérsékleten kívül még egy sor más tünetet (pl. mellfeszülés, méhnyaktapintás, méhnyaknyák) is megfigyel.