Bánj úgy magaddal, mint egy jóbarátoddal!
Ha zavarban vagyunk, hogyan bánhatnánk jobban magunkkal, gondoljunk arra, mit mondanánk egy jó barátnak! Az emberek általában tudják, hogyan kell támogatóan viselkedni, kivéve, ha önmagunkról van szó.
Általában azt kérdezzük, mit tegyünk, hogy erős legyen a gyerek önbizalma, hogy jó legyen az önértékelése? Dr. Kristin Neff, a Texasi Egyetem pszichológia professzora pályáját az önbizalom tanulmányozásával kezdte, és éppen ennek korlátaival szembesülve jutott arra a következtetésre, hogy egészségesebb lenne, ha nemcsak magas önértékelésű, hanem legfőképp önmagával együtt érezni tudó gyerekeket nevelnénk.
Neff gondolataihoz még visszatérünk, de most gondoljunk egy tinire. A tizenéves kor az az időszak, mikor normális jelenség, hogy napról napra, pillanatról pillanatra változik, hogyan vélekedik magáról a fiatal. Egyik nap egész jól van, a másik nap hülyének és butának tartja magát, mert érte egy apró impulzus, ami neki elég volt, hogy másvalakit lásson a tükörben, mint előtte. Mondjuk, valaki tett egy szerencsétlen megjegyzést arra, hogy nem előnyös ez a ruha, mert szélesebbnek tűnik benne a csípője. Ő máris látni véli, hogy ezek szerint hatalmas a feneke, és mivel ebben az időszakban az ember hajlamos a végletes gondolkodásra, tovább is fűzi, és hamar eljut oda, hogy emiatt nem fog kelleni senkinek, egyedül marad.
Minden gyerek másra érzékeny, de szinte lehetetlen cél, hogy egy tizenéves tartósan nyugodt legyen az értékei felől. Ehhez idő kell és tapasztalatok, és persze az, hogy kiforrjon az identitása. Sok szülő ijedten tapasztalja, hogy hiába dicséri sokat a gyereket, és mondja el neki őszintén, szívből, hogy mennyire szépnek, tehetségesnek tartja, ez lepereg a tiniről, és ha egy apróság ellentmond ennek, akkor a negatív élménynek hisz.
A kultúránk sem kedvez annak, hogy könnyű legyen jóban lenni önmagunkkal. Ahogy Neff felhívja a figyelmet, ma, ha valakinek azt mondjuk: „átlagos vagy”, az sértésnek számít, mert valamiért elhittük, hogy különlegesnek kell lennünk. De lássuk be, logikai nonszensz, hogy mindannyian átlag felettiek lehessünk. Ahhoz, hogy valaki tartósan jól érezze magát a bőrében, hogy kiegyensúlyozott legyen, nem elég, ha megerősítéseket kap arra, hogy ebben vagy abban jó. Ez a hit elveszthető, mindig kell az újabb bizonyíték, de az életben a kudarcok elkerülhetetlenek, tehát a kérdés, hogyan érezheti magát valaki jól, ha épp nem jönnek össze a dolgai. Neff válasza erre az, ha megtanulunk együtt érzőek lenni magunkkal.