Bárcsak ezeket a dolgokat tudtuk volna, mielőtt örökbefogadtunk!
Egy szeles márciusi estén, csupán néhány nappal azután, hogy a feleségem, Julie újra elvetélt, felhívott egy barátom. Néhány bevezető mondat után a tárgyra tért és nekem szegezte a kérdést, ami megváltoztatta az életünket.
A barátom egyik ismerőse öthónapos terhes volt, és örökbe akarta adni születendő babáját. A barátom azt szerette volna tudni, hogy nyitottak lennénk- e egy adoptálásra? Azonnal igent mondtunk. Akkor még fogalmunk sem volt, mi vár ránk a következő négy hónap során, hiszen nem tudtunk szinte semmit az örökbefogadásról és az ahhoz kapcsolódó bonyolult procedúráról.
Ma, 12 évvel és három adoptálással később gyakran jut eszembe, milyen hasznos lett volna, ha már az első örökbefogadás előtt tudunk néhány dolgot. Éppen ezért, hogy segítsünk azoknak, akik még csak most terveznek adoptálni, itt van néhány jó tanács!
Az örökbefogadási procedúra nehéz, de megéri!
Nagyon sok fent és lent volt az alatt a négy hónap alatt, amíg Riley születésére vártunk. Ha olyan leendő szülők vagytok, akik szeretik, ha minden rendezett és kiszámítható, akkor ezt el kell engednetek. Amíg a baba / gyerek érkezésére vártok, lesznek jó és rossz napjaitok. Lehet, hogy több kérdésetek lesz, mint amennyire választ kaptok. De ne adjátok fel!
Legyetek türelmesek!
A türelem alapvető fontosságú egy örökbefogadásnál. Egy halom papírmunka, megbeszélések, pénzügyi tárgyalások, nehéz döntések, családlátogatások és szülőképzés, ujjlenyomatvétel és sok-sok várakozás vár rátok.
Ne tartsátok titokban, hogy örökbe fogadtok!
Noha egy örökbefogadásnak sok oka lehet, a leggyakoribb mégis a meddőség / terméketlenség. Noha ez nagyon személyes és intim téma, ne tartsátok titokban. Minél több ember tud róla, annál nagyobb az esélye, hogy gyorsan találtok olyan anyát, aki örökbe akarja adni születendő gyermekét.
Szerezzetek egy jó ügyvédet!
Egy jó ügyvéd felbecsülhetetlen az örökbefogadási folyamat során. Noha sokba kerül, megéri kifizetni, mert egyes adoptálások nagyon komplikálttá válhatnak.
Igen, szerethetitek őt ugyanannyira, mint a saját gyerekeiteket!
Egyrészt tudatlanságból, másrészt büszkeségből, nagyon sokáig úgy voltunk vele, hogy mindent megteszünk azért, hogy saját gyerekeink szülessenek. Ám ma már nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy más tervei voltak, mert akkor sosem nevelhettük volna azt a három fiút, akit örökbe fogadtunk.
