Beneda: „A család egyfajta orvosa lehet az emberi léleknek”

A hagyományos család hatása a családtagok életére, egészségére és jól-létére

Ben Adair (Új-Zéland) a Family First szóvivője elmesélte, hogy apja börtönbe került, így ő állami gondozásban nőtt fel, s közel 20 családban élt. Első 9 éve nagyon erőszakosan telt, nagyon sokáig nem látott normális családot. Egy hip-hop táncos szervezettel dolgozik, a tánc jótékony és közösségi hatásáról is beszélt. Állítása szerint Isten és a hite mentette meg. Egy érdekes utazás volt számára megérteni a természetes családot. Szerinte nincs egységes recept a boldogságra, a családtagoknak egymással megbeszélve közösen kell eldönteniük, hogy mit és hogyan szeretnének. „Ha mi boldogok vagyunk, a gyerekeink is azok lesznek.” A családon belül szeretetből indul minden – folytatta. Isten folyamatosan beszél velem, fenntart engem, bármilyen nehézség is ér engem; Isten az én családtagom – zárta vallomását.

Robert Royal, a Faith and Reason Institute alapító elnöke elmondta, hogy az intézményt Szent II. János Pál tanításaira alapozta. Elméleti-filozófiai kiselőadást tartott, amelynek lényege: a legnagyobb veszélyt a társadalomra az a hibás nézet jelenti, amely szerint az ember egy szabadon álló, mindentől független egyén, akiről nem tudni honnan jött és hova tart. Szerinte ez az alapállás azért hibás, mert minden személy születésénél fogva interperszonális lény, ezért az emberek hálózatban élnek, és ennek alapegysége a család. Kiemelte: modern filozófia alapja Decartes „gondolkodom, tehát vagyok”-ja. Vajon mondhatta volna mindezt, ha nem tanították volna meg szülei latinul? Vajon eljutott volna ezekre a gondolatokra, ha nem lett volna válság Európában, ahol ő élt? – tette fel a költői kérdést.

Aki nem hisz, eltávolodik a családtól, és ez fordítva is igaz: amikor az emberek elidegenednek a családtól, eltávolodnak Istentől is – magyarázta. Ha nem látják az élet értelmét, akkor máshol keresik. Az emberekben természetes igény él a kapcsolatokra, és ha ezt nem kapja meg a „jó” helyeken, akkor elmegy „rossz” helyekre – folytatta. Egy XX. századi gondolkodót idézve zárta mondandóját: „úgy találkozunk ezekkel a dolgokkal, mint amikor édesanyánk mosolyát meglátjuk – a világhoz a szeretet által kapcsolódunk”. Minden lény, aki a világra jön – jó; és ez a szeretet nemcsak jó, hanem igaz is; és mivel ez a szeretet örömet okoz, ezért minden lény gyönyörű. Ez az első élmény vezet a további tapasztalatokhoz.

A beszélgetés moderátoraként Beneda Attila család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár elmondta: a magyar kormány filozófiája az, hogy szeretnének erős társadalmat, egy családbarát országot létrehozni. Fontos a gyakorlat, a körülmények, de az a legfontosabb, hogy mit akarunk – magyarázta. Van egy nagy értékrendbeli vita a világon, a XXI. század legnagyobb kihívása pedig a stresszel való megbirkózás; nemcsak a politikai viták területén, hanem általában minden téren, a digitalizáció okozta túlinformáltság miatt. E túlstresszelt világban csak a családban lehetünk igazán saját magunk; a család így egyfajta orvosa lehet az emberi léleknek – fejtegette.

Családbarát közösségek építése

John Harmer, a Lighted Candle Society elnöke elmesélte, hogy 35 unokája van. A pornográfiával kapcsolatban elmondta, hogy jelenleg már a fiatalok állítják elő az ilyen jellegű tartalmakat a saját mobiltelefonjaikkal. Elmesélte azt is, hogy Reagan egy nyilatkozatot akart kiadni a családok védelmében. Hosszas törvényhozási vitákat követően (amelyek során a kezdeményezők a család szót anyára cserélték, mert csak így tudták megszerezni az elfogadáshoz szükséges többséget), a február 16-23-i hetet a családért való imádkozás hetének nyilvánították. Minden család ezt a hetet a családért és az anyaért való imádkozásnak szenteli. Ha megfelelő szókinccsel dolgozunk, akkor akár az ellenséges erőket/kormányokat is meg tudunk győzni – vonta le a tanulságot.

Lawrence Khong, a szingapúri Hit Közössége Baptista Egyház alapítója és vezető lelkésze a délelőtti előadásához (LINK) hasonló háborús retorikával beszélt arról, hogy a családvédő mozgalmakra milyen veszélyek leselkednek, mert szerinte nem elég agresszívak az érdekképviselet terén, majd elmondta, hogy az ő egyháza három területen dolgozik az ügy érdekében: oktatás, szolgálat és érdekképviselet.

Szabó Endre, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének tiszteletbeli elnöke elmesélte, hogy négy gyereke van, akik egy része már együtt dolgozik vele a szövetségben, amely erősen épít a Nagycsaládosok Országos Egyesületével való kapcsolatra. A szervezet gyermekeknek szóló programjait (jellemzően táborok) ismertette, azok természetközeli jellegét hangsúlyozta.

Család, népesedés és demográfia

Leonids Mucenieks, a Lett Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke ismertette a családok elosztását Lettországban: egygyerekes 64%, kétgyerekes 28%, három vagy többgyerekes csak 8%. A szomorú statisztikák (két millió fő alá esett a lakosságszám, a családok száma szintén csökkent mind az egy, két és háromgyerekes családok tekintetében) rávezették a kormányt arra, hogy változtatni kell a családpolitikán – mondta. Egyre többet gondolkodnak a nagycsaládok helyzetén, például két évvel ezelőtt elindították a 3+ kártyarendszert; tavaly aláírták azt a nyilatkozatot, amely először jelentette ki, hogy a súlyos demográfiai helyzet miatt a családok életminősége prioritás, és hogy célzott harmadik gyerekes politikát kell folytatni, növelni kell a családi pótlék mértékét, átfogó és célzott családtámogatásai politikára van szükség, családbarát államot kell létrehozni. Bízom benne, hogy ezek az intézkedések a családok mindennapi életében is realizálódni fognak, mert legutóbb nem így történt – zárta beszédét.

Steve Smoot, a Demographic Winter: Decline of the Human Family dokumentumfilm producere elmesélte, hogy 2011-ben az ENSZ egy társadalmi fejlődéssel kapcsolatos rendezvényén mutatták be The new economic reality – Democrativ winter c. dokumentumfilmünket, amelyben ismertették a bevándorlás és gazdasági fejlődés összefüggéseit is. A politikusoknak fel kell ismerniük a család fontosságát és szerepét, illetve azt, hogy vannak gazdasági megoldások a demográfiai kérdésre. Ha erős a család, akkor erős az állam. Kérdésre válaszolva elmondta: nagyon nagy demográfiai hullámok régen is voltak, ez nem feltétlenül egy mai jelenség.

John D. Mueller, az Ethics and Public Policy Center igazgatója elmondta, hogy kevesebb. mint fél évszázad alatt a globális termelékenységi arány 50%-al csökkent. 1960-ban az „átlag nőnek” öt, ma 2,7 gyermeke van, és ez a szám is folyamatosan csökken; Európában a termékenységi ráta 1,5, Japánban 1,3. A termelékenységi arány hanyatlása olyan világhoz vezet, ahol egyre több az idős és egyre kevesebb a gyerek. Ez egy lefele menő spirál, amit nagyon nehéz megállítani és megfordítani – fejtegette. Szerinte a „demográfiai tél” hátterében a szexuális forradalom húzódik: először különvált a szex és termelékenység, majd különvált a szex és házasság; mára pedig oda jutottunk, hogy az abortusz emberi jogként van feltüntetve. A szexuális forradalom hatása a termékenységre katasztrofális – folytatta: a családok fele használ valamilyen fogamzásgátlót; így a fogamzásgátlók biznisze ma már 2,1 mrd dollár – azaz az emberi faj szubvencionálja a saját kihalását. Véleménye szerint a gyermek hit kérdése: aki hisz a jövőben, az gyermeket nemz. És az hisz a jövőben, aki hisz Istenben. Arra a kérdésre, hogy mit tehetünk a demográfiai tél ellen, azt válaszolta: elkezdhetünk leállni az abortuszokkal és elkezdjük támogatni a pro life kezdeményezéseket és megtámogatni a házasságokat. Az alternatíva: a kihalásra ítélt gyermek nélküli társadalom – zárta beszédét.

Hasonló üzenete volt Patrick Fagan-nek, az American Catholic University egyetemi tanárának, aki egy kutatást ismertetve elmondta, hogy milyen egyértelmű az összefüggés a hit/vallásos elkötelezettség és a termékenység között.