Bezzeg az én időmben a fiatalok tudták, hol a helyük!
"A mai szülők szokatlanul engedékenyek és túlvédők, aztán csodálkoznak, hogy a gyerekeik úgy viselkednek, mintha körülöttük forogna a világ. Egocentrikus és nárcisztikus felnőttek válnak majd belőlük, mert mindent a fenekük alá tolnak."
Ilyen és ehhez hasonló általánosítások ihlették meg Alfie Kohnt, a gyermeknevelés elismert szakértőjét Az elkényeztetett gyerek legendája – Hogyan neveljünk józan lázadókat? című könyv megírására, ami nemrég jelent meg magyar fordításban.
Melegen ajánljuk ezt a kritikai gondolkodásra ösztönző kötetet azoknak, akik csak egy kicsit is kételkedtek már az olyan elvek és módszerek létjogosultságában, mint például az önfegyelem erőltetése, a jutalmazás és büntetés szükségessége vagy a „Jobb, ha hozzászoksz…” kezdetű mondatok mantrázása.
Egyébként pedig minden szülőnek, aki önállóan gondolkodó, boldog és sikeres gyereket szeretne nevelni. A könyv leglényegesebb üzeneteiből szemezgetünk.
De mégis hogyan neveljünk józan lázadókat?
Egyre többet dobálózunk a helikopterszülők fogalommal is, aminek jelentése “olyan túlbuzgó nevelés, amikor a szülő végletesen nagy szerepet vállal a gyermeke életében”. De mi számít végletesnek? – teszi fel a kérdést a szerző.
Tény, hogy ebben a féltés is szerepet játszik, de a probléma nem az aggodalom, hanem az, hogy az irányítást és a gondoskodást a feltételekhez kötik.
Azok a gyerekek, akik eleve értékesnek érzik magukat (és nem csak akkor, ha egy jó tett miatt kiérdemlik a dicséretet), pszichésen stabil fiatalokká válnak, akik képesek lesznek megbirkózni az élet adta kihívásokkal, és a kudarcélményeket is megfelelően tudják majd kezelni.
A gyermekneveléssel és az oktatással kapcsolatos legtöbb témához hasonlóan ezúttal is igaz, hogy a tetteink hatása nem a konkrét viselkedéstől függ, hanem attól, mit gondolnak és éreznek a gyerekek ezzel a viselkedéssel kapcsolatban. Más szóval a szülői támogatás jótékony volta attól függ, örül-e a gyerek a támogatásnak, vagy éppen tehernek érzi azt.
„A gyerekek akkor tanulnak meg jó döntéseket hozni, ha van lehetőségük dönteni, nem pedig akkor, ha utasítások betartását várjuk el tőlük. Ha azt szeretnénk, hogy felelősségteljes felnőttként majd a világ jobbításán dolgozzanak, akkor felelősséget kell adnunk nekik. Azaz vissza kell vennünk az irányításból.”
A cikk ITT folytatódik
