Bölcsikezdés könnyek nélkül
Mindenki számára nehéz időszak, mikor a picit először visszük bölcsibe, és hagyjuk rá egy vadidegen gondozóra. Tanácsainkkal abban szeretnénk segíteni, hogy kicsit könnyebben viseljük a megpróbáltatást mi is, és a gyerekünk is.
Tulajdonképpen miért csinálom én ezt?” – teszi fel magának sok anya a kérdést, mikor először (vagy többedszerre) hagyja ott keservesen síró gyerekét a bölcsődében. Bűntudattal vegyes lelkiismeret-furdalással távozunk a tett helyszínéről, és sokszor már a hazafele úton a könnyeinket törölgetjük. Pedig valójában ez a legrosszabb, amit tehetünk. (Na jó, ha a gyerek előtt kezdünk sírni, az még ennél is rosszabb!)
hirdetés
hirdetés
Legyünk biztosak magunkban
A legeslegfontosabb dolog, amikor eldöntjük, hogy bölcsibe adjuk a gyermeket, hogy ez az elhatározás lehetőség szerint saját belső meggyőződésből szülessen. Legyünk száz százalékig biztosak benne, hogy jól döntöttünk, és ez a lehető legjobb út nekünk is és a babának is. Sajnos előfordul, hogy visszahív a munkahelyünk, és kvázi arra kényszerülünk, hogy másra bízzuk a gyerekünket. Ilyenkor is a legjobb, amit tehetünk, hogy megerősítjük magunkban a hitet, hogy jól cselekszünk. Muszáj dolgoznunk, hiszen valamiből pelust kell venni a kicsinek, a gyerektársaság pedig neki is jót fog tenni. Ámen.
Ha úgy érezzük, hogy nekünk ez nagyon nem megy, próbáljunk meg más megoldást találni: nagymama, bébiszitter, időszakos felügyelet, esetleg napi pár óra családi napközivel is kisegítve lehetünk. Az anyukák számára kialakított cookworking iroda (ahol szoptathatunk is) nagyon hasznos, vagy ha olyan a munkahelyünk, kérhetjük, hogy home officeban dolgozhassunk. A heti öt nap bölcsődét pedig inkább halasszuk későbbre, amikor már biztosak leszünk a dolgunkban.
Ha mégis a bölcsi mellett döntünk, akkor viszont rendíthetetlenül higgyünk benne, hogy ez lesz a legjobb mindenkinek. A gyerekek ugyanis megérzik, ha mi bizonytalanok vagyunk, és sokkal nehezebb lesz a beszoktatás.
A cikk folytatásához kattints ide!
