Boldog Calcuttai Teréz Anya, a szegények szolgálója

Teréz anya egyedülvalóságát az adja, hogy a humanitárius munkát nem a humanitárius munkáért végezte, mint ahogy a jótékonyságot sem a jótékonyságért. Célja nem egyszerűen a gyógyítás volt, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.

Teréz Anya -családi nevén Agnes Gonxha Bejaxhin- 1910. augusztus 27-én született Skopjében, a mai Macedóniában. 21 éves korában tette le első fogadalmait, majd 1937-ben az örökfogadalmat. A Teréz (Teresa) nevet a Loreto rend missziós nővérei közé belépésekor vette föl az indiai Kalkuttában. Először a bengáliai részleg egyik iskoláját vezette. Az őt követő nővérek jó része egykori iskolás tanítványai közül kerültek ki. 1946-ban “hívást kapott a hivatáson belül”. Megfogadta, hogy a “szegények legszegényebbjeit” fogja szolgálni, azokat az embereket, akiket szó szerint hagynak az utcán meghalni.  Alázatosan és engedelmesen az engedélyek megérkezése után 1948-ban elhagyta a kolostort a Kalkutta nyomornegyedébe költözött. Iskolát, majd otthont nyitott, ahol a súlyos beteg emberek békében és tisztességben halhattak meg. Szolgálta a leprásokat, AIDS betegeket és mindenkit, akikről elfelejtkeztek és akiket magukra hagytak.

Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. Azt, hogy áldozatos tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévők is, jelzi, hogy az indiai kormány állami temetésben részesítette. 2003. októberében II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Teréz anya gondolatai az abortuszról

“Ma Jézus gyermekként jön közénk újra – meg nem született gyermekként – és övéi nem fogadják be Őt. Jézus azért vált kisgyermekké Betlehemben, hogy megtanítson minket a gyermekek szeretetére. A meg nem született gyermek – emberi magzat – az emberi faj élő tagja,
akárcsak Te vagy én, az Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, nagy dolgokra: hogy szeressen és szeressék.

Ezért nincs választási lehetőség, ha egy gyermek megfogant. Egy második élet – egy másik emberi lény – van már az anya méhében. Ennek az életnek az elpusztítása abortusszal: gyilkosság. Éppen olyan mint bármely más gyilkosság, sőt még rosszabb is azoknál! Mert a magzat a leggyengébb, a legkisebb, a legrászorultabb: az anyjától – tőlem és tőled – függ a puszta léte is. Ha a meg nem születettnek az anyja- akinek feladata, hogy óvja és táplálja életét – szándékos elhatározása miatt kell meghalnia, ugyan ki védi meg?

Éppen ezért nevezem a meg nem születetteket a szegények legszegényebbikének.
Ha egy anya képes megöletni a méhében saját gyermekét, elpusztítani a húsából való húst, az életéből fakadó életet, saját szerelme gyümölcsét, miért csodálkozunk a körülöttünk terjedő erőszakon és terroron?
Az abortusz – a béke hatalmas rombolója a mai világban – a szeretet legnagyobb pusztítója. Imádkozom mindnyájatokért, hogy kiálljatok Isten mellett, az élet és a család mellett, és hogy megvédjétek a magzatokat.

Imádkozzunk!