„A család maga a természet, és a természet végső soron mindig győzedelmeskedik” – további köszöntések a Családok XI. Világkongresszusán

Christiana von Habsburg-Lothringen főhercegnő arról beszélt, hogy gyakran úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk ötleteinket, ideáljainkat tekintve, hogy egy lebegő sziget vagyunk a megnemértések óceánján. Ma azt látjuk, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül – folytatta, hozzátéve: bátor barátok hatalmas hálózata áll rendelkezésünkre, akik kiállnak az élet, a család védelmében, és ez hatalmas erőt ad nekünk is a folytatáshoz. Mindannyian tudjuk, hogy a természetes család – ahogy Isten teremtette súlyos támadásnak van kitéve. Ugyanakkor tudjuk, hogy a család maga a természet, és a természet végső soron mindig győzedelmeskedik, mert az Isten teremtette – magyarázta. Ebben hiszünk és ez ad erőt nekünk – tette hozzá. Isten partnerként tekint az emberre – bízik bennünk az új emberek megteremtésében; Isten az emberre, az emberi akaratra bízza az egyetértés lehetőségét, de mi időnként elfelejtjük, hogy ez mekkora ajándék, hogy a bizalomnak mekkora jele ez – folytatta. Ez arra késztet minket, hogy ember méltóságát és az élet szentségét megértsük.

A család a titkos találkozó a mindenható és teremtménye között: itt születik a szeretet, az öröm, a jövő, a boldogság. Mennyire csalódott lehet Isten, amikor nemleges választ kap – magyarázta. De ma nem a nemekről lesz szó, hanem az igenekről: amikor egy újszülöttet a karunkban tartunk, átérezhetjük Isten szeretetét is – ez adhat erőt a támadások ellen is. „Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ha a mennyország támogat, hogy veszíthetnénk?” – tette fel a költői kérdést. Isten támogatását a rendezvény alatti napokban nagyon erősen érezhetjük a felszólalók beszéde, a reménység üzenetei által, amelyet az egész világ számára üzenet. Az élet és a család melletti elköteleződés, az igazság mellett – ha szükséges – harcolunk, de leginkább egy testamentummal tesszük ezt, a boldog család testamentumával, mely „fertőző” és győzedelmeskedni fog – zárta beszédét.

Alveda C. King, a Civil Rights for the Unborn, the African American Outreach of Priests for Life igazgatója videó üzenetben küldött áldást a konferencia minden résztvevője számára. Támogatom a természetes család iránt, ami az egyetlen és fenntartható alapja a társadalomnak – mondta. Az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig tart, az ENSZ által 1948-ban elfogadott nyilatkozatokkal egyetértésben – folytatta. Az én családom mindig azt tanította, hogy higgyjünk Istenben, osztozzunk a szeretetében, és mindig cselekedjünk úgy, ahogy szeretnénk, hogy velünk cselekedjenek. Véleménye szerint a házasságban, a természetes családban élők testesítik be az amerikai álmot az afrikai-amerikaiak számára. Új elnökünk, Donald Trump is szót ejtett a természetes családról a kampánya során. Az elnök életpárti mondandóját a tettei is igazolják, hiszen megtiltotta, hogy amerikai dollárokat használjanak abortusz céljára. Nagyon örülünk, hogy a magyar min elnök is kiáll az élet támogatása mellett – tette hozzá. A gyermekek a pozitív motiváló erő a társadalom életében: amikor megöregszünk, a gyerekeink fognak ápolni minket és ők garantálják majd a közösség megújulását is. Tudományos kutatások igazolják a magyar miniszterelnök bölcsességét, a családok fontosságát – zárta beszédét a King család hagyatékának képviselője.

Benjamin Harnwell, a római Dignitatis Humanae Institute alapítója szerint a keresztény egyház és a család elleni két támadás ugyanazt célozza. A család egy férfi és egy nő közötti kapocs, ezért jött létre a házasság szentsége, melynek a fő célja a nemzés, a második célja a nevelés – magyarázta. A jelenkor társadalom jogszabályi úton akarja újradefiniálni a házasságot, azzal, hogy az egységére akarja helyezni a hangsúlyt és nem a nemzésre – és ez teljesen más, mint az eredeti szándék és következménye létfontosságú lehet a társadalom számára – folytatta. Még az ENSZ is elismeri, hogy a család a társadalom alapja; sokan megértik ezt, tudják, hogy igaz és éppen ezért mennek neki, bírálják, illetve el akarják elpusztítani – tette hozzá. A család „az otthoni egyház”, így az egyháznak is a legkisebb egysége, nemcsak a társadalomé; ezért támadják együtt a kettőt – hívta fel a figyelmet.

Allan C. Carlson, John A. Howard vezető kutató, szerkesztő, a WCF alapítója és tiszteletbeli elnöke felhívta a figyelmet a WCF egy kiadványára, melyet ajándékba hozott a résztvevőknek, majd elmesélte a WCF alapításának történetét. Azzal kezdődött, hogy 1994 elején levelet kapott két szociológustól a moszkvai egyetemről, akik egy általa írt könyv elolvasása után úgy vélték, Oroszországban is jelentkeztek a családokat érő negatív hatások, ezért felkérték arra, hogy tartson egy beszédet erről Moszkvában. 1995 januárjában párbeszédek kezdődtek azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy világkongresszust. Közben pedig felmerültek újabb témák is. Az ENSZ és az EU akkor agresszív lépéseket tett a családpolitika ellen, és meglátása szerint nem végezték jól a munkájukat, ezért szükség volt egy családbarát szervezetre – folytatta, majd hozzátette: a második találkozó Genfben volt, azóta pedig tíz további kongresszust szerveztek, és közben számos speciális regionális találkozóra is sor került.

Natalia V. Yakunina, a Sanctity of Motherhood Program kuratóriumi elnöke szerint Magyarország élen jár Európában olyan intézkedések terén, aminek célja a család. Az elmúlt évek stratégiai kérdései közül a születésszám növekedése és a család védelme a legfontosabb. Független elemzők szerint az eredmények jók: 25%-al nőtt a nagycsaládok aránya. Oroszország tehát jó úton halad egy családbarát ország felé – összegezte. De ez nemcsak anyagai juttatások kérdése, hanem azt kell elérni, hogy a család magasabb társadalmi státusznak örvendjen, ami kombinált eszközöket igényel, mind az civil és társ szervezetek és az egyházat illeti – folytatta. A család a férfi és nők egységén és gyermekek létrehozásán alapul – így volt ez mindig és így lesz ezután is – tette hozzá. Ha a család értéke csökken, az emberiség egyre közelebb kerül egy olyan veszélyes vonalhoz, amelyet ha átlép, kockáztatja emberi mivoltát. A család definícióját pontosítani kellene – hívta fel a figyelmet. A családjogok kérdése alapvető fontossággal bír, szemben az egyénre épülő jogokkal. A WCF egyesíti jó szándékú emberek családvédő törekvéseit, amolyan think-thank-ként működik – zárta beszédét.

Ignacio Arsuaga, a HazteOir, Citizengo alapítója azzal kezdte, hogy valószínűleg mindannyian szenvedünk a családot, a szabadságunkat érő támadásoktól, majd bemutatta a spanyol történéseket. 10 spanyol tartományban (ez 80%-át jelenti  Spanyolország területének) 11 törvényt fogadtak el azért, hogy az LMBT közösség tagjai elleni megkülönböztetését felszámolják, de tulajdonképpen szabadságjogokat korlátoznak, bevezetik a gyűlöletbeszéd bűncselekményét, a homofóbiát, és megfordították a bizonyítás terhe ezekben az esetekben, amely így nem a vádlón, hanem a vádlotton van – magyarázta. A legrosszabb fejlemény az ún. „gender indokrinációs” törvények, az oktatással kapcsolatos jogszabályok. A spanyolok többsége nem akarja ezt, ezért apró lépésekben vezetik be.

Ez ellen kiadványokkal lépett fel a CitizenGo, majd idén márciusban pedig egy busszal (Boys are boys, girls are girls felirattal) mentek Katalóniába. A katalán rendőrség megbírságolta a buszt és elrabolta a könyveket és gyűlöletkampánnyal vádolta a buszt, a kormányhoz fordultak azért, hogy megvonják a szervezet közhasznústátuszát. Még nem tudni az eredményt, de a beadványt befogadták. A legfőbb ügyészt arra kérték, hogy indítson büntetőeljárást a CitizenGo ellen, lefújták a buszt festékszóróval, nem engedték őket médiában nyilatkozni. Sok szülőt felháborított ez, kiálltak mellettük, de a média és a politika lehetetlenné tette a folytatást. Egy második buszt festettek le, majd egy harmadik verzióban már csak a rajzok maradhattak, végül még a lógót is le kellett venniük. „Hagyjátok békén a gyerekeket! Legyenek bátrak, harcoljanak a természetes családért, ne hagyják legyőzni magukat ebben a kulturális háborúban!” – felszólítással zárta beszédét.

„Isten áld meg a magyart!” – kezdte beszédét Christine de Marcellus de Vollmer, a venezuelai Alianza Latinoamericana para la Familia elnöke, akiről megtudtuk, hogy a pápa tanácsadó testületében is helyet foglal és 26. unokája születik szeptemberben. Hogyan tudunk realizmussal szembenézni a jövővel? – tette fel a kérdést. Vannak olyan közösségek, ahol az erőszak büntetlen marad – ez jellemzi Venezueláét és Latin Amerika nagy részét, ahol a rosszul felkészített, de elkötelezett tanárok megpróbálnak a helyzeten segíteni – vázolta a hazai helyzetet. A szexuális oktatásban megjelenő ún.  gender jogok eredményeképpen a gyermekek elszeparálódnak a nemes, bátor érzelmekről, amibe egyébként beleszületnek – folytatta, hozzátéve: a keresztény kultúra végét célozzák ezen a lépések.

1985-ben úgy döntöttek, hogy ellenszert vezetnek be: a legfrissebb agykutatásokra építve azon dolgoznak, hogy az erények, az erkölcs, a természetközeliség, a mély hit, a szülői útmutatás értékeinek megmaradjanak – meséken, történeketeken keresztül. A módszer neve „deep incoding” – magyarázta, erre van szükség a gyermekek és kamaszoknak, azaz olyan narratívát nyújtani számukra, amely összecseng a mindennapjaikkal, ezek teszik ellenállóvá a kihívásokkal szemben. Latin Amerikában és hat európai országban folytatják ezt a kísérletet, mert a különböző kontinensen élő kamaszok is ugyanolyan (például digitalizáció) okozta kihívásokkal néznek szemben. Antropológiai, nem ideológiai fejlődést vizsgálunk – tette hozzá. Magyarország világvezető abban, hogy realisztikusan készüljön fel a jövőre – fejezte be beszédét.

Janise Crouse, a IX. World Congress of Families ügyvezető igazgatója,  az International Organisation for the Family vezetőségi tagja az ENSZ tevékenységével kapcsolatos negatív tapasztalatairól beszélt. Véleménye szerint az ENSZ nagyon sokféle módon fejti ki családellenes tevékenységét – miközben sok más hasznos tevékenysége van. Működését egy hotdog-készítő gyárhoz hasonlította. Az ENSZ nem hozhat törvényeket, de szokásjogot alkalmazva komoly kulturális változásokat tudnak elérni – magyarázta, majd hosszasan elemezte az ENSZ rendkívül nagy befolyásra szert tett női találkozóinak az eredményeit: a nők elleni diszkriminációval kezdődött a harcuk, de a mai harcok már az abortuszról és az LMBT-t érintő kérdésekről szólnak.

Az ENSZ női csoportjának legújabb akciójaként a nőket anyaként, dolgozóként és állampolgárként definiálnék;  a feleség definíció tehát kimaradt – hívta fel a figyelmet. Így a házasság jelentősége is eltörpül; ha ezt végigkövetjük, akkor a házasság és a gyermekek limitálják a nők kiteljesedésének a lehetőségét – ez a fő motivációs tényező az abortusz védelme mögött –fejtegette. Nagyon aggasztó azt is látni, ahogy a helyi kultúrákat eltiporják, hogy bevezessék ezeket a nemzetek számára elfogadhatatlan, radikális nézeteket, amelyeket a különböző egyéb területekre (például környezetvédelem) is beszivárogtattak – mondta. A dokumentumokat nagyon ügyesen (azaz manipulatívan) szerkesztik meg, hogy ne lehessen belekötni – emelte ki, példaként megemlítve a guy szót (ami eredetileg örömtelit, boldogat jelentett) vagy a  választást (ami ma már az abortusz választást jelenti), a gender mainstreaming-et (ami az LMBT ideológiák elfogadását jelenti). A szavak jelentése megváltozott, önálló életre keltek – figyelmeztetett, és hozzátette: rendkívüli aggasztó az is, hogy a vallásra negatívumként és nem pozitívumként tekintenek; a vallás fogalma ma a mélyen gyökerező előítéleteket, diszkriminatív eljárásokat, fenyegetést jelent a világ számára.

A nem szándékos következmények és a liberális erőfeszítések a hagyományos agenda eltörlésére az ENSZ-et különösen kártékonnyá teszik a család számára, miközben azt a béke fenntartására hozták létre – mondta, majd levonta a következtetést: az ENSZ a „kolonializmus eszköze, a nyugati világ eszköze annak érdekében, hogy átalakítson hagyományos, nemzeti értékeket, tehát megbukott a békét teremtő célját tekintve”. Az ENSZ-nek gyakorlatilag egyetlen témája van: a nők – hangsúlyozta, majd ezzel kapcsolatosan megemlítette, hogy 2005-ben kiadott egy nagy tanulmányt, amelyben hét különböző területen vizsgálták a nőkkel kapcsolatos változásokat. Ez eredmény: a nők jólléte rendkívül erőteljes (egészségesebbek, tovább élnek, több diplomájuk és több pénzük van, mint valaha), de a kutatásának legmeglepőbb eredménye az volt, hogy a nők boldogtalanabbak voltak, mint valaha. „A nők rendkívül nagy árat fizettek a család és a házasság tekintetében. Ha ezt nem akadályozzuk meg, a folyamat tovább fog tartani. Feladatunk küzdeni ez ellen.” – zárta beszédét.

Novák Katalin, család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár elmesélte, hogy négy gyermeke tervezett, de a férje józanabb volt. „Így lett a családpolitika a negyedik gyermekem” – mondta, majd elmesélt egy Genfben játszódó történetet, ahol kioktatták arról, hogy a magyar alkotmányban rögzített kiállás a férfi és a nő szövetsége mellett „csak” egy tanulási folyamat, majd „Önök is meghaladják is ezt a szintet”. Az államtitkár röviden bemutatta a magyar családpolitika változásának folyamatát, majd annak eredményeit három területen: a termékenységi arányszám 20%-os növekedett, a termékenységi rés (kívánt és ténylegesen megszületett között) 2.27-ről 1.35-re csökkent; a házasságkötések száma 2002 és 2009 között 23%-ot esett, míg 2010 és 2016 között 46%-ot nőtt. A családtámogatási kiadások a GDP 4,6%-át jelenti, és a konferenciát megelőző nap bejelentett újabb intézkedések révén még magasabb lesz – jelentette ki, megemlítve, hogy a magyar vezető politikusok gyermekeinek száma átlagosan jóval kettő fölött van, háromhoz közeli.

Elmondta: a kormány először csak a magyar családokra koncentrált és tette a kötelességét, de aztán rájöttek, hogy mennyire fontosak a nemzetközi partneri kapcsolatok, a közös kiállás az értékekért. A természetest, normálist kell képviselni, de nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is; felemelni a hangunkat, és amikor szükséges akkor mindig határozottan képviselni ezeket az álláspontokat, mert nem a semlegesség a fontos – hangsúlyozta. Szükségünk van támogatásokra a civil társadalom, az egyház, a nemzetközi civil és állami partnerek részéről – zárta beszédét, majd ezt követően átadta a Családbarát ország kitűzőt Larry D. Jacobsnak.

Beszámolónk a délutáni szekcióbeszélgetésekről ITT.