Család – túl szűk a fogalom?

Ahogyan az az Alkotmánybíróság ma kihirdetett állásfoglalásából kitűnt, túlságosan szűknek tartja a neves bírákból álló testület a család fogalmát, amelyet a családok védelméről szóló törvény rögzít. Az eddigi szabályozás szerint a család természetes személyek azon érzelmi és gazdasági közössége, amelynek alapja legalább két személy közötti egyenes ági rokonság vagy egy férfi és nő között létrejött házasság.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. december 17. szabo.daniel

Ahogyan az az Alkotmánybíróság ma kihirdetett állásfoglalásából kitűnt, túlságosan szűknek tartja a neves bírákból álló testület a család fogalmát, amelyet a családok védelméről szóló törvény rögzít. Az eddigi szabályozás szerint a család természetes személyek azon érzelmi és gazdasági közössége, amelynek alapja legalább két személy közötti egyenes ági rokonság vagy egy férfi és nő között létrejött házasság.


Rögzítsük: jogkövető és a törvényeket tisztelő állampolgárokként el kell fogadnunk a neves grémium véleményét, de mégis úgy érezzük, hogy ezzel a döntéssel rossz irányba indulhat el a törvények, definíciók átrajzolása.

Sem nem maradiak, sem nem bigottak, sem nagyon idősek nem vagyunk, mégsem értjük: mi a baj az eddigi definícióval? Ennél jobban talán nem is lehetett volna leegyszerűsíteni azt, hogy a család – minden társadalom alapegysége – minimális feltétele két személy közötti egyenes ági rokonság. Egy anya és a fia, vagy két testvér, stb. Ez eddig nyilván nem támadható – családot alkot mindenki, aki közeli rokonságban ÉS érzelmi kapcsolatban áll. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a bíráknak a definíció második felével van gondjuk: család még az, ha egy férfi és egy nő házasságban él egymással.

Micsoda skandalum?!

Miért nincsenek benne az azonos nemű párok és az élettársi formában élők?
Véleményünk szerint világos az ok:
–    mert az egyneműek – a fogalom definíciója szerint – nem élhetnek házasságban, ugyanis az egy férfi és egy nő között jöhet csak létre a világ hagyománytisztelőbb felén.
–    az élettársi formában élők pedig TUDATOSAN nem kötnek házasságot, nem vállalják a komolyabb elköteleződést, így hát nem igazán értjük, miért kellene ennek ellenére rájuk erőltetni egy olyan életforma jogkövetkezményeit, amelyet ők nem kívánnak magukénak?
A világ megmondói és az önmagát felvilágosultnak mondók egy része magának tartja fent a jogot, hogy minden társadalmi változást – legyen az a természet törvényével ellentétes, vagy csupán bevett hangulat függvénye – maximális elismeréssel szemlélje és a kritikus hangokat egyből megbélyegezze.

Mi megtesszük és mindenkitől el is várjuk, hogy megtegye, amit az Alkotmánybíróság rendel, de fenntartjuk a jogot, hogy mindenkinek a tudtára adjuk:
–    Nem akarjuk, hogy családjainkat „átdefiniálják”!
–    Nem akarjuk tétlenül szemlélni, hogy a modernség jegyében minden szellemi örökséget eldobunk, ami felmenőinktől ránk hagyományozódott!
–    Véleményünk szerint mindenkinek joga van úgy élni, ahogyan szeretne, de nem nevezheti magát mindenki tetszése szerint házastársnak és családnak!
–    Nem akarjuk, hogy gyermekeink egy olyan világban nőjenek fel, ahol minden relatív és minden elfogadott!
–    Azt szeretnénk, ha még unokáink számára is egyértelmű lenne, ki az a férfi, ki az a nő, mi az a házasság és mi az a család!

Ha egyetértesz velünk és szerinted sem tartozhat akármi a család fogalmába, akkor gyere velünk egy csendes demonstrációra 2012. december 20-án 17.30-ra a budapesti Batthyány térre, ahonnan elsétálunk a közelben lévő Donát utcai Alkotmánybíróság épülete elé, ahol méltóságteljesen, európai módon fejezzük ki egy-egy mécses, gyertya meggyújtásával nemtetszésünket!