Csodamódszer vagy átverés?

Egyre több magántulajdonú őssejtbank hirdeti szolgáltatásait. A jól hangzó marketing szerint a köldökzsinórvérből nyert sejtek “csodaszerként” rengeteg betegségre jelenthetnek gyógyírt. Az orvostudomány nem egyöntetűen ennyire optimista, ígéretes kutatások mindenesetre folynak a területen. A Családháló.hu az őssejt donációnak járt utána.

Az őssejt-terápiát jelenleg több betegség gyógyítására is sikeresen használják. A leukémia vagy fehérvérűség egy rosszindulatú vérképzőrendszeri betegség, melynek során a fehérvérsejtek korlátlanul szaporodnak, a normális csontvelőszövetek, vérsejtek pedig elpusztulnak.

A másik sikeresen kezelhető kórforma az “aplasticus anaemia” (a csontvelő vérsejtképzési elégtelensége), amely nagyfokú vérszegénységben nyilvánul meg. Az őssejt esélyt jelenthet a gyógyulásra különböző immunológiai vagy örökletes anyagcsere betegségek esetén is.

Nemzetközi előírások határozzák meg, mely betegségeknél, illetve a betegség milyen fázisában ajánlott, melyeknél merül fel a lehetősége, és melyeknél van még kevés adat a birtokunkban, ezért csupán kísérleti stádiumban van e gyógymód.

A terápia során mindegyik esetben kívülről, vagyis egy másik személytől: a donortól érkezik őssejt a beteg szervezetébe, így a teljes vérképzőrendszer átalakul, lényegében a donor immunrendszere fog működni – magyarázza Dr. Rajczy Katalin, a Magyar Csontvelődonor Regiszter igazgatója.

Az őssejtet korábban a csontvelőből nyerték, a csontvelőt pedig a csípőlapát megcsapolásából. A meglehetősen fájdalmas beavatkozás mára szerencsére a múlté: manapság az esetek 90-95 százalékában olyan gyógyszert kap a donor, amelytől az őssejtek kiszabadulnak a csontvelőből a keringő vérbe. Ezt a vért egy gépen átkeringetve szűréssel lehet kinyerni a beteg gyógyulásához szükséges őssejteket. A donáció során csak nagyon kevés sejt jut ki a szervezetből, így a szervezet pár hét után regenerálja is a megelőző állapotot. Hagyományos csontvelő-vétel ma már elég ritka, akkor jelenthet megoldást, ha nem sikerül a keringetéses módszerrel elég őssejtet mobilizálni, vagy ha a donor valami miatt e mellett dönt.

A doktornő megnyugtat: már az 50-es évektől folyamatosan fejlődik ez a gyógyítási módszer, a 80-as évektől kezdve a köldökzsinórvérből vett őssejtek beültetése is rutinszerűvé vált. Megvan tehát a megfelelő tapasztalati háttér a gyógymód sikeres és eredményes alkalmazásához.
Örömteli, hogy mára maga az őssejtvétel is rutin beavatkozásnak számít. A beavatkozást követően pár hétig természetesen kímélni kell a szervezetet, amíg nem termelődik újra a kivett őssejt, a donor valamivel hajlamosabb lehet fertőzésekre. A nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanakkor 100 ezer esetből mindössze egynél fordulnak elő említésre érdemes mellékhatások – teszi hozzá a szakember.

Az őssejt átültetésnél az a fontos, hogy az immunrendszer működésének alapját képező szöveti típus-azonosítókban teljesen megegyezzen a donor és a beteg. Nem tökéletes egyezés során az idegen sejt immunválaszt („ellenkezést”) válthat ki a befogadó szervezetben, ami nagyon súlyos következményekkel járhat – figyelmeztet Rajczy Katalin.

A sikeres egyezés esélye persze nagyon alacsony. Biztosra egyedül az egypetéjű ikrek mennek, de testvérek esetén is már csak 25 százalék az esély. Legelőször mindig a beteg családját vizsgálják, 30 százalékos arányban találnak ebben a körben megfelelő donort, de ha nem járnak sikerrel, kibővítik a keresést a nemzetközi őssejtdonor adatbázisok felé – avat be a részletekbe az igazgató. Minél nagyobb donorszámon alapuló adatbázist tudunk építeni, annál nagyobb az esélye, hogy találunk megfelelő donort – fűzi hozzá.

Miből merítenek?
A Magyar Csontvelődonor Regiszter 5 ezer tagot számlál, mind önkéntesek, akik vállalták, hogy kiválasztásuk esetén adnak csontvelőt. A donorok szervezése az Országos Vérellátó Szolgálaton keresztül történik. Minden őssejt-donor véradáson vesz részt, ekkor elvégzik a legalapvetőbb vizsgálatokat. A véradáskor kiderül az is, hogy a donor szervezete hogyan reagál vérsejtjei egy részének elvesztésére, hiszen hasonló történik majd őssejt-adásnál is. Kevés kivétellel igaz: aki alkalmas véradásra, alkalmas lehet őssejt-adásra is – húzza alá a doktornő.

A nemzetközi tapasztalatok alapján 20 ezer fős adatbázis lenne kívánatos, ekkora donorállomány mellett sokkal nagyobb arányban lehetne találni belföldön donort a rászoruló betegeknek. A magyar regiszter persze össze van kötve a nemzetközi csontvelő donor adatbázissal, így ha Magyarországon nem jár sikerrel a keresés, akkor külföldről lehet őssejtet kérni. A probléma az, hogy ez meglehetősen drága és bonyolult folyamat. Az önkéntes donorok ugyan nem kapnak pénzt azért, mert őssejtet adtak, de minden költségüket téríteni kell, az őssejt megfelelő körülmények közötti levétele és a nemzetközi szállítása sem olcsó és maguk a regiszterek is beleépítik áraikba a működési költségeiket – sorolja Rajczy Katalin. Ráadásul a nemzetközi keresést csak a beteg teljes kivizsgálása után tudják elindítani, míg belföldön a beteg és akár több lehetséges donor vizsgálatát párhuzamosan tudják folytatni. A költségmegtakarítás mellett a folyamat jelentősen fel is gyorsulhat, amely a betegek gyógyulási esélyeit nagyban növelheti.

A világadatbázis 18 millió feletti donor adatait tartalmazza, ezek többsége “lábon járó”, tehát csak akkor hívják be őket, ha szükség van rájuk, ez az úgynevezett aktiválás. A doktornő örömmel közli: tavasszal lépett be Brazília a rendszerbe közel másfél millió taggal, azóta olyan betegeknek is találunk donort, akiknek évek óta nem sikerült.

Amennyiben e források nem működnek, másik megoldást jelenthet a közösségi őssejtbankok hálózata: logisztikailag ennek előnye, hogy a tárolt egységek azonnal rendelkezésre állnak. Ezek létrehozása, fenntartása jelentős anyagi megterhelést jelent, ugyanis a sejteket jellemzően a köldökzsinórvérből kell levenni, lefagyasztásra előkészíteni és folyékony nitrogénben mélyhűtőben tárolni. Az adatbázis 27 országból 47 ilyen őssejtbankot tart nyilván, melyek jelenleg 500ezer egységet tárolnak.

Magyarországon a regiszter történetében 14 donáció történt, jelenleg évente két-három ilyen beavatkozást végeznek. Három olyan donáció is volt, ahol a beteg külföldi volt, a donor pedig magyar állampolgár, két esetben az Egyesült Államokban, egyszer pedig Görögországban nyert valaki új életet nemzetközi hálózaton keresztül a magyar donoroknak köszönhetően. Volt olyan eset is, hogy egy betegünknek egy német donort aktiváltunk, és a kivizsgálás során derült ki, hogy súlyos akut betegsége van, ami egyébként nem derült volna ki. Megkapta a megfelelő kezelést és hat hét múlva sor került az őssejt-adásra is  – meséli Rajczy Katalin. Jelenleg 80-100 magyar beteg  vár nem rokon, „idegen” donorra, illetve az átültetésre, ebből 20 gyermek.

Sok a visszaélés
A szakemberek figyelmeztetnek: nagyon sok visszaélés történik az őssejt-üzletben. Az őssejtbankok csodamódszerként hirdetik az őssejt-terápiát, hogy a tárolt őssejtek minden betegségre megoldást jelentenek, de az ígéretes orvostudományi kutatások ellenére ma még ez a Holdon vásárolt telekhez hasonlítható. Elképzelhető, hogy egyszer sokat ér majd, de ez biztosan nem állítható. Ukrajnában, Thaiföldön, Kínában kihasználják a gyógyulni vágyók elkeseredettségét, és magánklinikákon még kísérleti fázisban lévő esetekben is végeznek őssejt-beültetést, irreálisan sok pénzért és tisztázatlan, nem ellenőrzött körülmények között.

Az, hogy egy kísérleti szinten működő rendszerből bevált és bizonyított gyógymód legyen, az egy nagyon költséges és hosszú út. Ha az ember segíteni, gyógyítani akar, akkor teljes körűen ki kell szűrnie, hogy hol okozhat az új módszer bajt, és addig nem szabad engedni a felhasználását.