Döbbenetes bántalmazások

Magyarországon a tavalyi évben 30 gyermek vesztette életét bántalmazás miatt. Közöttük van, aki elhanyagolás miatt, többüket pedig olyan súlyos testi sértés ért, amelybe belehaltak. Volt olyan kisfiú, akit gyakorlatilag halálba vert az apja. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) átfogó kampányt indított az elképesztően rossz tendencia megfordításáért. A programvezetővel beszélgettünk.

A gyermekjóléti szolgálatok adatai szerint 2010-ben 2391 gyermeket bántalmaztak fizikailag, ennek csaknem a kétszeresét, 4571 gyermeket pedig lelkileg. Szexuális bántalmazást 240 gyermek szenvedett el, elhanyagolás miatt 13.661, érzelmi elhanyagolás miatt pedig 10.339 gyermeket gondoztak. Közülük harmincan életüket vesztették.

A megdöbbentően magas számok mögött valódi, tragikus sorsok vannak, nem kevés esetben egészen kicsi gyermekek válnak a lelki vagy fizikai terror áldozatává – mondja a családháló.hu-nak az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) programvezetője, Dr. Kovács Zsuzsanna. A gyermekorvos hangsúlyozza, hogy az UNICEF felmérése szerint hazánk a OECD 29 országa közül hátulról a negyedik helyen áll a halálos kimenetelű gyermekbántalmazások számában, ami igen aggasztó.

Csak a jéghegy csúcsa
A nyilvántartott adatok szerint a veszélyeztetett gyermekek száma a 191 ezret is meghaladja, ez a gyermek-népesség 10 százaléka. Ebbe természetesen mindent beleértenek, a lakásproblémáktól a szétesett családokon át a legsúlyosabb esetekig.
Ugyanakkor az adatok csak a megismert eseteket tartalmazzák, a rejtetten maradó konfliktusok száma szakértői becslések szerint Európában egy a tízhez, hazánkban azonban egy a huszonöthöz.

“Minek szültelek a világra”
A bántalmazási formák között legelterjedtebb az érzelmi típusú, ez nagyjából azt jelenti, hogy a gyermekben folyamatosan az értéktelenségét tudatosítják (“Semmire sem vagy jó”, “Minek szültelek a világra”) vagy szem- és fültanújává teszik a szülők veszekedésének, rosszabb esetben verekedésének. Ezeknek az eseteknek nagy része családon belül történik (kb. 80 százalék), de természetesen gyermek-közösségekben, óvodában, iskolában is előfordul, sajnos egyre gyakoribb.

A törvény adott, a betartása viszont probléma. A gyermekvédelmi törvény 1997-től hatályos, és ki kell mondani: a világon Magyarország volt ugyan a 14. ország, mely kimondta a testi fenyítés tilalmát, mégis sereghajtók vagyunk.

A törvény pontosan rendelkezik arról, melyek azok a szakmák, melyeknek jelentési kötelezettségük van bántalmazásos esetben. Ilyen az egészségügy, a pedagógusok, a rendőrség, bíróság, az ügyészség. Ők ennek eleget is tesznek, de tovább nagyon nehezen jut az ügy.

A gyermekjóléti szolgálatok feladata, hogy gondozásba vegyék a problémás családokat és olyan megoldásokat próbáljanak találni, melyekkel elkerülhető a további bántalmazás vagy elhanyagolás. Nagyon sok az olyan eset – magyarázza Kovács Zsuzsanna -, amikor egyszerű tájékozatlanságról van szó a szülők részéről, aluliskolázottság, esetleg indulatkezelési zavarok. Ilyenkor közös munkával, egy együttműködő közegben sokszor mindennek elejét lehet venni, a büntetés vagy a gyermek családból való kiemelése rendszerint a legutolsó eszköz.

Problémát jelent a szolgálatoknál az emberhiány, vannak olyan önkormányzatok, ahol nem tudnak erre megfelelő szakembert foglalkoztatni, pedig nagyon kellene. Ez főleg a kisebb településeken van így, a nagyobbak azért egyre ellátottabbak.

Az ÁNTSZ szervezetébe tartozó OGYEI a gyermekbántalmazás elleni harc hatékonyabbá tételéért indította el új honlapját, mely elsősorban a szakmának és a kvalifikáltabb állampolgároknak szól, de kapmpányokat terveznek közösségi oldalakon is. Céljuk nem is elsősorban az új esetek regisztrálása, felderítése, sokkal inkább egy széleskörű társadalmi párbeszéd elindítása ebben a cseppet sem szívderítő ügyben.