Döbbenetes sorsok Kárpátalján
Az elmúlt években nagyon sokan mentek el Ukrajnából. Ők jó esetben támogatni tudják az otthon maradottakat, rengeteg viszont az egyedül élő idős ember. Beszédes tény, hogy a gáz ára megduplázódott a tavalyihoz képest. Egy átlagnyugdíj a rezsire elég csak, ha a nélkülözők a segélyszervezetekre nem, csak az ukrán államra hagyatkozhatnának, akkor a térségben válsághelyzet lenne...
A bűz ellen nincs mit tenni, hiába gondolom magam sokat próbált embernek: gyomron vág, de próbálok mosolyogni. Házigazdánk, a beregszászi Muci néni egy 86 éves kacér tündér, rám szól: „Egy ilyen szép embernek nem volna szabad megfáznia. Miért nem vesz fel kabátot?”
Mert bánatomra a kocsiban hagytam, és hülye fejjel meleget reméltem bent a házban, de elütöm azzal, hogy nem vagyok fázós. Az egyik baj az, hogy a kályha rossz és nincsen pénz megcsináltatni. A másik az, hogy Muci néninek egyáltalán nincsen tüzelője. A harmadik pedig, hogy itt a tél.
Beregszászban vagyunk, az Ökumenikus Segélyszervezet itteni irodájának munkatársai, Fischer Mária és Kovács-Molnár Anita tartós élelmiszert – tésztát, cukrot, ilyesmiket – hoztak az idős asszonynak, de azt ígérik, a tüzelőben, kályhában is segítenek majd. Muci néni addig meg majd jól felöltözik, és bebújik a takarók alá, ahogyan szokott.
Negyvenhárom évig varrónőként dolgozott, most 15 ezer forintnak megfelelő hrivnya a nyugdíja. Egyetlen luxusa – mint oly sok hasonlóan szegény embernek – a televíziója. Az udvar végén, szoba-konyhában lakik, amit egy nagyobb családi házról választottak le. Hogy tetszik lenni?” „Szarul, de büszkén” – válaszolja nevetve. A falakon rengeteg fénykép – a rokonokról és azok lurkóiról. Meséli, nem ment férjhez, gyereket sem szült, most aztán nincs, aki támogassa.
Ömlik belőle a szó, látszik, hogy a társaságnak legalább annyira örül, mint a csomagnak. Azt is elmeséli, hogy az apját 72 éve vitték el az oroszok, többet nem is látta. Anitáék megnézik a kertecske végében álló fáskamrát, közben megkérdezem tőlük, merre van a fürdőszoba. Hát az nincsen, a néni vödörbe végzi a dolgát, azért van orrfacsaró bűz az előszobában.
Szerencsére már öreg, ezért nem kell sokat ennie – mondja a nénike, eredeti nevén Magda, de mindenki Mucinak szólítja. Főz magának, az alól a kérdés alól azonban kitér, hogy milyen gyakran jut hús az asztalára. Szokott enni, ennyi a válasz. Csirkefarhátat, szárnyat. Nem volt jó sorom, de nem panaszkodom. Piros a parolin, nem kell becsinálni – idéz egy vasutas körökben ismert mondást és kizavar a kabátért.