Dühösebbek, szomorúbbak és depressziósabbak az otthon ülő anyukák

Nemrég egy politikusnő azzal vádolta meg egy ismerősét, hogy fogalma sincs, mi az a kemény munka, hiszen soha egy napot nem dolgozott életében. A hölgy így válaszolt: “Úgy döntöttem, otthon maradok, hogy felnevelhessem mind az öt fiamat. Higyje el, kemény munka volt.”

Ez a pengeváltás késztette arra a Gallup intézetet, hogy felmérést készítsen arról, vajon az otthon maradó, vagy a munka világába visszatérő anyák boldogabbak-e. A szervezet sokféle kérdést tett fel az anyáknak az egészségi állapotuktól a jólétükig, összehasonlítva a boldogság, a düh, a szomorúság és más érzések fokát a dolgozó és a nem dolgozó anyák körében, de olyan nőket is megkérdeztek, akiknek nem volt gyerekük.

A Gallup először a haragosság, az aggódás, a stressz, a depresszió, a nevetés és a mosolygás témakörében vizsgálódott. Az eredmények azt mutatták, hogy a nemdolgozó, 18 éves gyerekkel rendelkező, otthon lévő anyák többet aggódtak, voltak szomorúak, stresszesek és dühösek, mint rész-, vagy teljes munkaidőben dolgozó társaik.

Az egyik legszembetűnőbb különbség a depressziót érintette. A Gallupp azt kérdezte a nőktől, hogy diagnosztizáltak-e náluk valaha depressziót. Kiderült, hogy a nem dolgozó anyáknál sokkal gyakoribb volt az “igen” válasz erre a kérdésre: 28 százalék vallotta ezt szemben a dolgozók 17 százalékával.

A Gallup a jövedelmeket is összehasonlította, s az eredmény azt jelezte, a komfortérzethez nagyban hozzájárul az anyagi biztonság, ugyanakkor a jómódú, a középosztálybeli és a rossz életszínvonalon élő nők csoportjaiban mindig az otthon maradt anyák számoltak be a legtöbb szomorúságról, dühről és depresszióról.

Nem a Gallupé volt az első ilyen témakörben végzett kutatás: decemberben a Journal of Family Psychology felmérése is rámutatott, hogy a dolgozó anyák boldogabbak és egészségesebbek, mint azok az anyák, akik kicsi gyerekeikkel évekig otthon vannak.