Egy asszony, aki nyitott ajtónál tanított …– irányelvek, módszer Winkler Mártától

Nehéz elhinni, de mégis így van: az irányelvek, a módszer – ha ugyan ezt annak lehet nevezni, mert úgy gondolom, itt többről van szó – már több évtizede létezik, úttörője pedig nem más, mint Winkler Márta. Olyan időszakban lett ő pedagógiai úttörő, amikor az őszinte véleménynyilvánítás tilos volt, de ő kitartott amellett, hogy gondolkodó, kritikus, vitatkozni képes embereket neveljen. Annak ellenére kísérletezett, hogy óráira – nem ritkán – 4 szakfelügyelő jött ellenőrizni.

1980-at írunk. Az Iskolapélda című dokumentumfilm fekete-fehér filmkockáin látszólag rendszertelenül összetolt padok, álló, ülő, könyökölő, magyarázó gyerekek, akik egy matematikapéldára keresik a megoldást. Egyszerűnek tűnő matek feladvány, de mégis elgondolkodtató. A választ boncolgatják egymás szavába vágva, lelkesen gesztikulálva, szabadon.  Gondolkodnak, érvelnek. Gondolkodásra ösztönözve, saját vérmérsékletük szerint, örömmel igyekeznek a jó választ megadni. A tanítónéni – Winkler Márta néni  –  közöttük áll, és figyelemmel hallgatja őket, minden játékot, minden egyes foglalkozást a gyerekekhez formál. Az óra kissé kaotikusnak tűnik még számomra is, de nem ez a lényeg, hanem a végeredmény.

Kulcsszó: az öröm.

Márta néni mozgékony gyerek volt, 4 testvérével szeretetteljes közegben nőtt fel, és elmondása szerint nagyon szorongó kislány volt. Nagyon szeretett játszani, és bizony nem nagyon bírta a helyhez kötött, gyerektől idegen tanulási módot. Érezte, tudta, valamit másképpen kell csinálni.

Korábban, mint bárki a korosztályából, megteremtette azt, amit ma úgy nevezünk: élménypedagógia.

Extrémitás vagy csak más?

Az interjúból kiderül, hogy Márta néni extrém skatulyában volt sokáig, de az ELTE hallgatói közül is sokan mennek már hozzá, és tanulják azokat az eljárásokat és módszereket, amiket alkalmazott. Óriási tapasztalat, nagy tudás birtokában van, közoktatásunkat meghatározó szakembereink közül azonban mégsem kereste meg őt eddig senki.

A mindennapok gyakorlatához szokott ember akkor is – és hozzá teszem: most is – idegenkedve nézi azt a szemléletet, amit Márta néni képvisel. Az óráin a gyerekek felállnak, odamennek a táblához különösebb előjelzés nélkül, némelykor egymás szavába vágnak… és játszanak. Miközben ezt teszik, ott áll Márta néni, és szelíden irányítja őket.

„Azok a gyerekek, akik játszva tanulnak, érdeklődnek, öntudatossá válnak, észreveszik a hibákat, nem tűrik az elnyomást, nem tűrik a diktatúrát. Manapság sem szeretik a felnőttek, ha egy gyerek nyíltan véleményt mond, igyekszik jól látni. A szülők megijednek, hogy mi lesz velük, ha a gyerekek nyíltan ki merik mondani a gondolataikat. A játékosan tanulás minden korosztályban, de különösen kisiskolás korban hihetetlenül fontos, mert mindannyiunknak nagy szükségünk van arra, hogy felnőhessen a gondolkodó ember” – derült ki Márta néni gondolataiból.

A cikk itt folytatódik.

Kép forrása: winklermarta.com