Családháló

Kezdőoldal Háttér Egy fókabébinek több joga van az élethez, mint egy magzatnak?

Egy fókabébinek több joga van az élethez, mint egy magzatnak?

Tudta, hogy Magyarországon minden negyedik terhesség abortusszal végződik? Hogy a terhességmegszakítás elmaradását csupán az anyák öt százaléka bánja meg a gyermek születését követően? Milyen erkölcsi kételyek merülnek fel egy lombikprogram kapcsán? És ki dönti el, mi a jó, mi a rossz? Életvédelmi konferencián jártunk.

Írta: Czefernek Léna,

Meglehetősen hatásos felütéssel kezdődött meg az Országos Keresztény Vállalkozói Konferencia szervezőinek legújabb eseménye. A Budapesten rendezett ingyenes Életvédelmi konferencia elején beindítottak egy számlálót, amely azt hivatott szemléltetni, hány abortusz történik szerte a világon a konferencia idején. Miközben a számlálón pörögtek a számok, mint homokórában a homokszemek, a konferencia előadói olyan erkölcsi és morális kérdéseket igyekeztek új megvilágításba helyezni a hallgatóság számára, mint a család és a pornográfia kapcsolata, a magyarországi abortuszhelyzet és a komoly bioetikai kérdéseket felvető asszisztált humán reprodukciós eljárás, azaz a lombik program. Meghívott vendégként az amerikai Raymond de Souza katolikus hitvédelmi szónok előadása színesítette a programot, aki a relativizmus csapdájában vergődő világunkról beszélt.

Kié a gyermek?

Monostori László atya a mesterséges megtermékenyítési eljárások bioetikai és morálteológiai hátteréről tartott előadásában kiemelte: a téma azért is nagyon érzékeny, mert mára felnőtt egy generáció, amelynek tagjai között számos érintett található. Mindenki érzékenyen reagál rá, ha csak ismerősök által. Éppen ezért szerinte óvatosan kell megközelíteni a témát, s inkább új szempontokat kell adni a lombikprogramról való gondolkodáshoz.

Elsőként leszögezte, egyáltalán nem mindegy, hogyan tekintünk egy gyermekre. Sokan ugyanis boldogságuk egyetlen kulcsaként néznek a gyermekáldásra, ami bizonyos szempontból érthető, ám mégis helytelen. Szerinte ugyanis az emberi méltósággal nem összeegyeztethető, hogy egy másik emberre mintegy saját boldogságomhoz szükséges eszközre tekintek. Ha úgy nézzük a kérdést, hogy a gyermek sokkal inkább egy csoda, a legtöbb vallás szerint pedig Isten ajándéka, aki által a Mindenható munkatársai lehetünk a teremtésben, sokkal érthetőbbé válik, miért nem elfogadható némely reprodukciós eljárás.

Bioetikai szempontból fontos különbség, hogy az orvos által alkalmazott módszer gyógyít vagy manipulál, beleavatkozva ezzel egy természetes folyamatba. Az emberi élet érték, amelyet védeni kell, ezzel mindenki egyetért. Társadalmunkban fokozott védelem illeti meg azokat, akik a legkiszolgáltatottabbak, például az idős embereket vagy a gyermekeket. Éppen ezért logikus következtetés lenne, hogy az embriót még ennél is nagyobb védelem illesse meg, hiszen ő helyzeténél fogva még kiszolgáltatottabb.

Ebből következik a lombik program egyik legnagyobb etikai problémája, nevezetesen a számon felüli embriók helyzete, amelyek sorsa jobb esetben a lefagyasztás, rosszabb esetben a megsemmisítés vagy a kísérleti alannyá válás. Ha elfogadjuk, hogy egy ember élete a fogantatástól kezdődik, akkor könnyen párhuzamot vonhatunk arra vonatkozóan, milyen embertelen lenne, ha egy csoport felnőtt emberből kellene kiválasztani a „számon felülieket”. Ráadásul a beültetés előtt vélt vagy valós tulajdonságok alapján, diszkriminatív módon történik a felhasználandó embriók kiválasztása, a procedúrát nem sok különbözteti meg a fajnemesítéstől.

600 ezer lefagyasztott embrió

Arra, hogy mi legyen a lefagyasztott embriókkal, amelyekből csak Amerikában jelenleg 600 ezer várakozik sorsára, nem lehet jó erkölcsteológiai választ adni. Monostori László szerint a reprodukciós eljárásoknak nem lett volna szabad idáig eljutniuk. A cél ugyanis ebben az esetben sem nem szentesítheti az eszközt, és az sem igaz, hogy attól, mert valami technikailag lehetséges, erkölcsileg feltétlenül elfogadható.

Ugyanakkor Monostori atya azt is kiemelte, hogy létezik több, a katolikus egyház által is támogatott meddőséget kezelő eljárás, amelyek szintén meghozhatják a kívánt sikert. Ezek között említette a napjainkban egyre ismertebb NaPro módszert, amely 25-30 százalékban azoknak a pároknak is hozott már sikert, ahol a lombik program csődöt mondott. Aláhúzta, fontos lenne, hogy ne csupán a lombik program kapjon állami támogatást, hanem olyan más kezelések is, amelyek a meddőség okainak feltárásával és azok gyógyításával is foglalkoznak.

Abortusz mint szabadságjog

Raffai Péter, Az abortuszok demográfiai hatása 1956-2012-ig című tanulmány szerzője arról beszélt, milyen ellentmondásokkal teletűzdelt a művi terhességmegszakításokról szóló vita. Mint mondta, abortuszpártiak sokan szabadságjogként tekintenek az eljárásra, holott eredetileg éppen azokban az országokban volt elérhető, ahol diktatúra volt. Nálunk is orosz mintára lett bevezetve 1956-ban, nem kis felháborodást kiváltva. Azt sem szokták megemlíteni, hogy a jogalkotás nem követi le a tudomány fejlődését. Sokszor hangzik el érvként az abortusz mellett, hogy az embrió pusztán sejtcsomó, holott a modern képalkotó módszerek megjelenése óta tudjuk, hogy ez nem igaz. Magyarországon ráadásul a magzatvédelmi törvény és az alkotmány illetve az alaptörvény sincsen összhangban.

Minden negyedik terhesség abortusszal végződik

Magyarországon még mindig elég elkeserítő a helyzet, noha most már „csak” minden negyedik terhesség végződik abortusszal (2012-ben még minden harmadik terhességnek ez volt a vége). Sajnos még így is a 8. helyen vagyunk világviszonylatban. Mellékesen az évente elvégzett abortuszok száma éppen Magyarország természetes fogyásának felel meg. Azt is mondhatjuk, hogy hazánkban a szív és érrendszeri betegségek után a második leggyakoribb halálok a művi terhességmegszakítás. A jelenlegi jogszabályok olyan feltételeket szabnak, hogy egyedül az anya kérése és aláírása szükséges a beavatkozás elvégzéséhez. A beavatkozások 97 százalékánál az anya súlyos válsághelyzete az indikáció.

A szakértő szerint a további indokok körül is homály van. Az anya életveszélye és a magzat betegsége esetén is engedélyezik az eljárást, de az már orvosi kérdés, hogy ezek mely esetben lehetnek valóban indokoltak. Elkeserítő például, hogy Angliában olyan műtétileg korrigálható okok miatt is végeznek abortuszt, mint például a nyúlszáj. Izland a Down szindróma megszüntetésével kampányol, holott csupán nem engedik világra jönni ezzel az élettel egyébként összeegyeztethető kórképpel születendő magzatokat. Írországban ugyanakkor orvosok írtak alá petíciót azért, mert az abortuszok tiltása szerintük nem érintené az állapotos nők optimális ellátásához való hozzáférést.

Nem kívánt terhesség, kívánt gyermek

Amerikában léteznek olyan tanulmányok, amelyek arra vonatkoznak, milyen gyakorisággal fordul elő az, hogy egy terhes nő megbánja döntését. Ezekből kiderül, hogy az abortuszon átesett nők 10,8 százaléka vélte úgy egy hónappal a beavatkozás után, hogy vállalni kellett volna a terhességet. Két évvel később ez a szám 16,3 százalék. Ami viszont sokkal elgondolkodtatóbb, hogy azok közül, akiknél megtagadták a beavatkozást, csupán az öt százalék gondolkodott úgy a gyermek megszületése után, hogy szükség lett volna az abortuszra, vagyis 95 százalék már örült a gyermeknek. 9 év elteltével 38 százalék már azt is megbánta, hogy egyáltalán eszébe jutott az abortusz. Vagyis elmondható, hogy a hozzáállás a végkifejlethez viszonyul és a nem kívánt terhességek is kívánt gyermekekhez vezethetnek.

Ezért nagyon nagy a társadalom felelőssége, hogy milyen megoldási stratégiákat kínál. Jelenleg a krízishelyzetben lévő nőnek nem nyújtanak segédkezet, és teljesen egyedül hagyják a döntéssel. Ha mégis a gyermek megtartása mellett dönt, azt a társadalom sem támogatja. Ha születik egy olyan törvény, hogy a gyermekeket tilos dolgoztatni, senki nem mondja azt, hogy csorbítják a munkavállalók jogát, pedig ennek is lehetne egy ilyen liberális olvasata. Itt azonban mindenki látja, hogy egy kiszolgáltatott társadalmi csoport védelmében született a döntés. Az abortusz tiltásakor mégis a szabadságjogok csorbulásával érvelnek, holott az abortuszra rávezető társadalmi normák éppen a krízishelyzetben lévő, kiszolgáltatott felet nem támogatják, csupán egyedül hagyják a döntéshelyzetben.

Raffai Péter számokkal cáfolta az abortuszpárti indokokat. Szerinte a tiltás nyomán csökkenne a terhességmegszakítások száma, nem az illegális beavatkozások lennének gyakoribbak. Mint mondta, az sem igaz, hogy a szülés veszélyesebb üzem lenne az abortusznál, mert ilyen képtelen érveket is fel szoktak sorakoztatni. Kiemelte: az ország gazdasági helyzetétől sem függ az, hogy mennyi abortuszt végeznek el évente és az is csak egy illúzió, hogy több fogamzásgátlással megelőzhető lenne a probléma, hiszen a két leggyakrabban használt fogamzásgátló módszer, a kondom és a fogamzásgátló tabletta is igen nagy hibaszázalékkal működik. Úgy véli, a rendelkezéseknek muszáj változnia, hiszen az emberek kész rendszerekben gondolkodnak és Magyarországon a közvélemény abortuszpárti. Ma annak a nehéz, aki meg akarja tartani a nem kívánt gyermeket.

 

A relativizmus csapdája

Raymond de Souza Ratzinger bíboros szavaival hívta fel a figyelmet arra, hogy a mai kor embere a relativizmus diktatúrájában él. Ez a nyugati világ rákfenéje, amelyben tisztelni kell mások véleményét, ám a sajátodat nehéz kimondani anélkül, hogy rád sütnék: nem vagy elfogadó. Amerikában évente egymillió abortusz történik, ők de Souza szerint a relativizmus áldozatai. Nagyon élesen rávilágít a relativizmus ellentmondására az általa hozott példa: egy montreali látogatásakor egymást követték a tüntetések. Először a bébifóka-vadászat ellen demonstráltak, majd pár nappal később ugyanott a jogszerű, szabad abortuszt követelték a résztvevők. Mi az oka annak, hogy a bébi fókáknak több joguk van az életvédelemre, mint a méhen belül növekvő embereknek?

Ki dönti el, mi a jó?

A relativizmus csapdája az, hogy valakire rábízzuk, eldöntse helyettünk, mi a jó. De attól valóban jó lesz? Ha a kormány szerint valami jogszerű, akkor jó is? Hiszen Hitler is megszerezte a szavazatok 90 százalékát! Ha a többség szerint valami jó? A többség szavazata alapján menekült meg Barabás és került Jézus a keresztre! Ha az egyénnek jó valami, akkor az jó? Hiszen a terroristák is a saját hitükért állnak ki! A Bibliából kiderül mi a jó és mi a rossz? Hiszen ahány egyház annyi értelmezés!

De Souza úgy véli, a relativizmus következménye anarchia és szerinte a jó az, ami beteljesíti a célját. A terhesség célja pedig a gyermek születése, egy új ember létrejötte. Minden, ami ezt megakadályozza, az rossz. Az élethez való jog pedig mindenki számára egyenlő. A hitvédelmi szónok előadásának végét azzal fejezte be, hogy kitért a családok védelmének fontosságára, hiszen az élet a családban születik. Véleménye szerint az államnak is olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a családokat segítik. Évről évre kevesebb polgár él Európában , ezért véleménye szerint az életvédő munka a kontinens túléléséhez szükséges. Hiszen, mint fogalmazott, ha nem védjük meg a családot, kihal a nemzet is.


Ha úgy érzed, segítségre szorulsz

Amennyiben te vagy valaki a környezetedből abortuszon gondolkozik, és segítenél neki ezt elkerülni, vagy te magad keresel kapaszkodót, nézd meg ezt a két honlapot (valsagterhesseg.hu és abortusz.hu), ahol infókat kapsz, és akár telefonon is beszélhetsz igazi segítőkkel!

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Indulnak a karácsonyi reklámok! – íme egy szép, de nem giccses

Az nagy cégek hamar bekopogtatnak hozzánk karácsonyi videójukkal. Az Apple most kicsit másmilyent készített, mint amit ilyenkor kapni szoktunk: semmi...

Close