Együttműködés és agresszió – Pál Feri atya előadása

Az agresszió nem a legbelsőbb motívuma az élet irányának, hanem akkor lép föl, amikor a kapcsolatainkat valami fenyegeti, és amikor azokat meg akarjuk védeni. Ezért azt mondhatjuk, hogy a harc, az agresszió, a másik fölötti állandó győzni akarás egyáltalán nem vezet az élethez. Az együttműködés és az együttműködés érdekében megjelenő agresszió vezet a jó irányba. Az agresszió akkor jelentkezik, amikor az összefüggésben van az együttműködésre való belső késztetésekkel, amikor azokat valami veszélyezteti, fenyegeti.

Kavics és homok

Feri atya ismét egy történettel szemléltette a témát: A tanár behozott az osztályba egy csuprot tele nagyobb kavicsokkal. Azt kérdezte a tanulóktól, szerintük tele van-e a csupor. A diákok azt válaszolták, tele, hiszen abba már több kő nem fér. A tanár elment a szertárba, visszajött, közben a csuprot teletöltötte még apró kavicsokkal is. Megint megkérdezte, tele van-e a csupor. Most már aztán tényleg tele van, felelték a gyerekek. Megint elment, és tele töltötte homokkal is. Mi ebből a tanulság? Kétség kívül az, hogy a nagy köveket kell először beletenni, mert ha a homokkal kezdjük, nem fér bele a kő.

Ez az együttműködés és az agresszió viszonya. Ha valaki kizárólag a pillanatnyi ösztönkésztetésekkel, érzésekkel él, tele tölti magát homokkal, oda már egyetlen kő vagy kavics sem fér be.  A bölcs ember ezért a nagy kövekkel kezdi, ez az együttműködés. Tehát az életemnek adok először egy irányt, azaz megfogalmazok életcélokat. Ezek a nagy kövek. Utána jöhetnek a kisebbek, és végül a homok. Ahol nincsenek hosszú távú életcélok, minduntalan a pillanatnyi érzelmi késztetések fizikai, érzelmi szükségletek veszik át az irányítást. Minél sérültebb valaki, annál inkább van jelentősége, hogy fogja a csuprot, kiönti az egészet, mondván újra kell kezdeni, de most már a nagy kövekkel kezdve. Minél sérültebb valaki, annál inkább a vesztébe rohan, ha még mindig egyre csak homokkal tömögeti az életét. Pl. A problémájára adott válasz, hogy  iszik. vagy  sokat eszik, sokat TV-zik, stb. Tehát először a nagy kő, azután a kavicsok, azután amennyi homok még belefér. A homok az agresszió.

Az agresszió 5 fajtája:

1.        Agressziót vált ki, amikor bántják a szeretteinket. A feleségünket, gyerekeinket, anyánkat stb. Képesek vagyunk megvédeni a szeretteinket, de akár idegeneket is, ha igazságtalanság, bántalmazás éri őket. Feri atya Csaba testvér történetét idézte, aki esőben felvett egy stoppost, aki alig, hogy beült az autóba, máris elkezdi szidni a feleségét. Csaba testvér ismeretlenül is kezdi megvédeni az asszonyt. Index jobbra, megáll, közli az utassal, ebben az autóban senkit nem lehet szidni. Kiszállítja az autóból!  Majd célirányos pedagógiai érzékékkel alkut ajánlott neki: visszaszállhatsz, de akkor jót mondasz róla az úton! A szakadó eső kellő motivációt jelentett, így emberünk belement az alkuba. Eleinte nehezére esett, hogy valami jót mondjon az asszonyról, de nagy nehezen eszébe jutott, milyen finom a palacsintája. Aztán kezdett belejönni, jött a rántott hús és a feleség más érdemei. Észre sem vette, de kezdett belelkesedni. Mire odaértek, már vidáman invitálta a szerzetest: „Csaba testvér jöjjön be hozzánk, olyan szép az élet mifelénk!” Így érthető meg az a fajta agresszió, aminek alapja, hogy emberszámba veszünk másokat.

2.       A szeretet, a gondoskodás, a törődés, a figyelem, az elismerésért folytatott közdelem vagy harc. Jó lenne, ha nem csak abból a szempontból néznénk ezt a kérdést, hogy mi az, amit velem tesznek, vagy nem tesznek, hanem mi az, amit én tehetek másokért akkor is, ha van kedvem, akkor is, ha nincs. Egy családban nagyon kártékony, ha a szülők saját sérültségükből eredően elkezdik elosztani a gyerekeket. (Nem ítélkezés, csak leírás.) Pl.: Apja fia – anyja lánya! Amikor az apa csak fiát veszi emberszámba, a lány menjen az anyjához, „úgyis olyan”. Ennek következtében elindul a testvér féltékenység, a rivalizálás. És elindul egy lehetetlen küzdelem, hogy a lány megpróbálja az apa szeretetét elnyerni, mivel működik a belső motivációs rendszere, kapcsolódni akar az apjához, Nem tudja, hogy lehetetlent próbál elérni, mert az apa eldöntötte, hogy csak a fiát veszi emberszámba. Ennek hatására dolgozni kezd benne az agresszió, de nem az apa felé, hiszen éppen az ő szeretetét kívánja elérni, hanem a testvérrel szemben más gyerekkel szemben. Az egyik legkártékonyabb, amikor a szülő elérhetetlenné teszi a szeretetét a gyerek számára, mert a gyerek ezt nem tudja.

Ha kicsit is egészséges, szüntelenül próbál kapcsolódni és nem adja fel. Ha ez a folyamat akadályba ütközik, agresszióba fordul. Feri atya papi tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Számára is megdöbbentő, hogy elképzelhetetlenül sok családban fordul elő, hogy a testvérek nem állnak szóba egymással. Nem egyszer az áll a háttérben, hogy nem volt elérhető az anya vagy az apa szeretete, vagy ő úgy érezte, hogy nem elérhető. Ez a rendszer nagyon árnyalt, de általában jól szoktuk érezni. Tehát az ilyen eredetű agressziónak úgy vehetjük elejét, ha elérhetővé tesszük a szeretetünket. Munkahelyen is megfigyelhető, ha a főnök elkezd egyesekkel kivételezni, másokat mellőzni. Szükségszerűen elindul a féltékenység, a rivalizálás, a harc. Akkor is érdekes dolgok tudnak történni, amikor jön egy új főnök, és a beosztottak be-bekopogtatnak hozzá, hogy informálják. Csak úgy elejtetnek ezt-azt a kollégákról puszta jó szándékból, segítségképpen. Ez a családi dinamika megismétlése a közösség színpadán. Papként is tapasztalt már hasonlót, amikor a titoktartás védelme alatt, egyes  hívek megkeresték, hogy beavassák őt egy-egy társukkal kapcsolatban, természetesen kizárólag azért, hogy őt megvédjék. Fontos, hogy ezeknél az eseteknél is arra törekedjünk, hogy ítélkezés nélkül kezeljük, és a folyamatok összefüggéseit, belső működésünket próbáljuk megérteni.

Az agresszió 5 fajtája közül további 3-at a következő alkalommal tárgyaljuk.