Éljenek a nagymamák!

A nagymama valódi áldás, ezt minden családanya nagyon is jól tudja. Különösen igaz ez akkor, ha több gyereke is van. Ilyenkor a nagymamák nélkülözhetetlenné válnak. De mi kell ahhoz, hogy zavartalan legyen a generációk közti együttműködés?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. január 03. czefernek.lena

A nagymama valódi áldás, ezt minden családanya nagyon is jól tudja. Különösen igaz ez akkor, ha több gyereke is van. Ilyenkor a nagymamák nélkülözhetetlenné válnak. De mi kell ahhoz, hogy zavartalan legyen a generációk közti együttműködés?


A testvéremmel ég és föld vagyunk. Egy közös kép mégis szerepel közösségi fényképalbumainkban, ez pedig: Macót ábrázolja (vagyis anyut) és a hat unokát. Nem véletlenül. Nagyon klassz nagyi. Na nem a sütisütős, lekvárfőzős fajtából (az a másik nagymama, neki is nagyon sokat köszönhetünk). Macó vagány. A gyerekek, bármikor szívesen mennek hozzá “be Pestre”, sőt, most már ott tartunk, hogy időnként egy-két haverral, osztálytárssal “bővülve” alszanak ott, ha túl későn van vége egy koncertnek, vagy túl korán indul a vonat az osztálykirándulásra, és nincs kedvük éjjel vagy hajnalban az otthonuk és Budapest között buszozni. Két ilyen klassz nagyival a háttérben mindig megrendít, hogy – munkámból adódóan – szinte naponta találkozom kimerült, kétségbeesett, elbizonytalanodott anyukákkal, akikről többnyire kiderül: valójában anyátlan anyák. Vagy távol élnek a szüleiktől, vagy összevesztek, ezért eltávolodtak, vagy ha találkoznak is, abban nincs sok köszönet.

Tudomány és nagymamák

Pedig a nagymamaság jelentőségét, illetve a “jó nagyik” hiányának hatásait több tudományos kutatás bizonyítja. A SOTE Magatartástudományi Intézetének felméréséből kiderül, hogy a kisgyerekes nők a mi társadalmunkban rendkívül túlterheltek. Azok az anyák mernek több gyereket vállalni, akik úgy érzik, hogy számíthatnak családjukra, rokonaikra, barátaikra. A kutatás leginkább mellbevágó eredménye, hogy az utóbbi tíz évben radikálisan csökkent a támogatottság érzése a kisgyerekes anyákban. Pedig a gyereknevelés és a háztartás ellátása soha, egy társadalomban sem volt magányos feladat. Mindig a nagycsalád, a rokonok vagy az egész közösség vette a vállára ezt a terhet. A nagymamák, nagynénik, nagyobb testvérek ugyanúgy részt vállaltak belőle, mint az anya.
Az antropológusok régóta gondolkodnak azon, hogy milyen “evolúciós haszna” van annak, hogy a nők még évtizedekig élnek, miután már nem fogamzóképesek, és legkisebb gyerekeiket is kirepítették. Kutatásaik során bebizonyosodott, hogy a vadászó-gyűjtögető népcsoportoknál a hatvan év feletti nők izomereje, teherbíró képessége vetekszik a fiatalokéval. Rengeteg munkát végeznek, az ő segítségük nélkül a kisgyerekes anyák nem boldogulnának. Vagyis a nagyi evolúciós szerepe az, hogy jobb körülményeket teremt unokáinak ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek, cseperedjenek. Így volt ez régen is, ma is.

Kölcsönös tisztelet

A lányuk, menyük által nagyon klassz nagyinak tartott nagymamákkal beszélgetve egyértelművé vált számomra, hogy a kulcs a kölcsönös tisztelet. Ha a nagyi nem osztogat kéretlen tanácsokat, nem véleményezi, hogy a gyereke hogyan választott párt, hogy milyen rend és tisztaság van a lakásban, hogy a szülők hogyan gondozzák, nevelik a gyereket, hanem elismeri, hogy ez már nem az ő dolga, akkor nem sok minden állhat a jó kapcsolat útjába. Ha emellett segít a napi tennivalókban, lehet számítani rá, és még jól is érzi magát a gyerekekkel, nyugodtan elmondhatjuk: szuper csapat alakult. Ráadásul az egésznek hosszú távú haszna is van. Később ugyanis a nagymama is bízhat abban, hogy gyerekei, unokái mellette lesznek, amikor szüksége lesz rájuk. Így tanul és profitál ebből a kapcsolatból mindenki. Felkerestünk hát három családot, ahol minden igazán példaszerűen működik, és megkérdeztünk három nagymamát, mi az ő titkuk.