Elrontottuk a babát?
Most, hogy sokéves tanulás és saját tapasztalat áll mögöttem alvás és altatás témában, az döbbent meg a legjobban, hogy mennyire félünk mi, szülők. Rettegünk, hogy a háromhetes kisbabánkkal rosszat teszünk, ha úgy altatjuk el, hogy megszoptatjuk. Félünk, hogy nem normális, hogy a másfél éves gyerekünk éjjel szopik.

Most, hogy sokéves tanulás és saját tapasztalat áll mögöttem alvás és altatás témában, az döbbent meg a legjobban, hogy mennyire félünk mi, szülők. Rettegünk, hogy a háromhetes kisbabánkkal rosszat teszünk, ha úgy altatjuk el, hogy megszoptatjuk. Félünk, hogy nem normális, hogy a másfél éves gyerekünk éjjel szopik.
Gyötrődünk attól, hogy a háromévesünk éjszakánként felébred párszor. És szorongunk, hogy az ötéves gyerekünket talán végérvényesen elrontottuk, mert egy ágyban alszik velünk. Pedig a biológia és más tudományok az alvásról, az alvás fejlődéséről sokat tudnak, és egyöntetűen, hangosan azt mondják: mindez természetes, normális, az ember így működik.
Cikksorozatunkban életkoronként tisztázzuk, mit tudunk az embergyerek alvásáról.
Hogyan alszik a magzat?
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az újszülött alvása, fontos tudnunk, hogyan működött még magzatkorában, hiszen a baba alvási szokásai nem a megszületéssel kezdődnek, hanem hosszú hónapokkal korábban. Kutatások tanúsága szerint a babák a pocakban folyton-folyvást alszanak: héthónapos koruk körül a csukott szemhéj alatti szemmozgások elárulják nekünk, hogy gyakorlatilag folyamatosan az alvás úgynevezett REM fázisában vannak. Ez a legfelületesebb alvásfázis, amelyben nagyon aktívak vagyunk fizikailag: szemgolyónk mozog a szemhéj alatt és testszerte jellemzőek az izomrángások. A várandósság harmincnyolcadik és negyvenedik hete között mérték, hogy a baba a nap huszonnégyszer hatvan percének mindössze öt százalékában van ébren, a többit átalussza.