Emlékezés a nőre, akit a feminista mozgalom tört össze
Február 18-én elhunyt Norma McCorvey, a híres Roe vs Wade per főszereplője, amelynek során legalizálták az abortuszt az Egyesült Államokban. Hosszú és kemény életút állt mögötte, története jó példa arra, hogy a nőjogi és abortuszpárti mozgalmak vezetői is képesek az egyes nőket puszta eszköznek tekinteni politikai céljaik eléréséhez. Erre világít rá egy életvédő szervezet elnöke, Melissa Clement visszaemlékezése, akinek volt alkalma mindkét oldalt közvetlen közelről megismerni.
Írásában Normát egy teljesen megtört embernek nevezi, aki egész életében magán érezte az 58 millió magzati élet súlyát, melyet a Roe vs Wade-döntés óta vetettek el. A szerző számára Norma McCorvey élete megtestesít mindent, amit gyűlölni lehet az abortuszpárti feminista mozgalomban.
Clement-nek, aki korábban elkötelezett abortuszpárti volt 1987-ben, egyetemista korában sikerült megszerveznie egy előadást Sarah Weddingtonnal, az ügyvédnővel, aki annak idején megnyerte a Roe vs Wade pert is. Az ügyvédnő ekkoriban maga volt a nagybetűs feminista ikon, a vicces, okos, briliáns nő, akinek rajongói körébe a szerző is beletartozott. Az előadás után a szervező diákok elvitték vacsorázni őt, ahol ő cserébe további izgalmas történettel traktálta őket. Desszert közben Clement gyanútlanul megkérdezte “vajon mi történt Roe-val [Norma McCorvey álneve]? ”
Weddington addigi bűbájos viselkedése és ragyogó mosolya eltűnt.
“Ő csak egy ostoba proli. Életvédő és keresztény lett.” – fintorgott. “Csak egy söpredék. Már akkor is ostoba volt, amikor megtaláltuk, és azóta csak rosszabb lett.”
Clement gyorsan elkérte a számlát és véget vetett a vacsorának. Soha többé nem tudta elfelejteni az ügyvédnő szavait. Rádöbbent, hogy a híres abortuszper ügyvédei a női jogok zászlója alatt kihasználtak egy “ostoba prolit” céljaik eléréséhez.
Húsz évvel később, immár egy életvédő csoport rendezvényén a szerző meghallgatta Norma McCorvey előadását. Norma elmesélte milyen volt átélni a pert, kilépni a nyilvánosság elé mint Roe, elkötelezetten küzdeni az abortusz legalizálásáért és normalizálásáért, majd beszélt megtéréséről is, arról a pillanatról, amikor először kezdte emberi lényként látni a magzatot. Elmondta, iszonyú teher nyomja a lelkét és egész életét arra tette fel, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntését visszafordíthassa. Az évek során a legborzalmasabb internetes zaklatásnak volt kitéve, rengetegen próbálták elnémítani, de ő kitartott.
A beszéd után Clement felkereste őt és feltette neki is a kérdést: “vajon mi történt Sarah Weddingtonnal és a többi ügyvéddel?”
Norma elszomorodott. “Évek óta nem hallottam felőlük. Nem voltak kedves nők. Nem voltak jók hozzám.” Majd hozzátette: “ Úgy hallottam, mellrákja van. Imádkozom érte.”
Pontosan ez az amiről a feminista mozgalomnak szólnia kellene. Arról, hogy segítjük és támogatjuk a nőtársainkat nehézség idején, nem pedig arról, hogy kihasználjuk majd félredobjuk őket, miután nem kellenek, vonja le a tanulságot a szerző.
